Avaritia

Avaritia sem fukarkodott, amikor kérdezni kellett, igazán izgalmas a téma, amit felvetett:

"Milyen fokon vagy szinten építed bele érzelmi életed, tapasztalataid egy-egy írásodba?"

Csak bátran és érzéssel, lapozz, hogy megtudd a titkokat!

heloise:
Eléggé. Mindig elhatározom, hogy nem - aztán a karakterek ideális esetben jönnek, látnak és győznek, elveszik belőlem azt, amire szükségük van, aztán mennek is a dolgukra.

mellons:
Nem hinném, hogy elkerülhető, hogy valamilyen szinten belevigyük magunkat egy történetbe. Ha mást nem, a meglátásaink, a szokásos reakciónk mind fel fognak tűnni, még ha nem is tudatosan, ahogy az ízlésünk is. Már eleve a műfajt, amiben írni fogunk, az adott hangulatunk és ízlésünk határozza meg. Nekem például még sosem sikerült elkerülnöm, hogy legalább egy karakteren ne ütközzön ki a humorom, ne ismertem volna rá visszaolvasva a saját, „való életben is megtörténhetett volna” visszavágásomra egy párbeszédben. A látásmódom is benne van. Viszont velem megesett dolgokat, ismerősömet nem írom meg.

Vero18:
Általában arról írok, amit és akit szeretek. Mindig gondolok valakire, mikor egy karakter szerelmi vallomást tesz egy másiknak, és azokat az érzéseket mondatom ki velük, amiket az adott személy iránt érzek. Ha úgy tetszik, minden történetem egy burkolt vallomás :)
Illetve természetesen a személyes tapasztalataimból is merítenem kell, hogy egy olyan sztorit alkossak, aminek van valóságalapja.

Snakey:
Teljesen. Ha írok, pl egy kihívásra akkor körbejárom a témát minden oldalról. Kisebb történetek, legendák, szokások, zenék… Minél jobban igyekszem beleélni magam a szereplőim helyzetébe, igyekszem a történethez passzoló zenét keresni, aztán azt hallgatom látástól Mikulásig, vagy a leadási határidőig :) Jelenleg ezzel bajom nem volt, kaptam zenét a szervezőktől. Persze ebbe a beleélésbe teljesen beleveszem magam is, hogy én mit éltem át, hogyan viszonyulok a témához, a zeneválasztás is általában kifejez engem.
Szóval teljes mellszélességgel állítom, hogy az írásaim az érzéseimet tükrözik. Együtt sírok és nevetek a karaktereimmel.

FuraMark:
Őszintén megmondom,hogy tudatosan nem építem bele az érzelmi életemet egy ficbe.Teljesen más világ a kettő,ha esetleg van is valami ilyesmi,az a véletlen műve és tudat alatt írtam.

Lizi Eyre:
Szerintem a fanfictionökbe nem igazán. Itt főleg az érzelmeim vannak kizárva, de a tapasztalat biztosan beleszól. Például: egy esküvőt sokkal nehezebben írnék le, ha még egyen sem vettem volna részt, mert elképzelni sem tudnám, hogy mennek ott a dolgok, milyen érzés, milyen gondolatok kavarog ilyenkor az ember lánya fejében. Persze, lehet meríteni a filmekből, könyvekből is, de az ilyen hétköznapi helyzetek vagy ünnepi események írásakor biztosan közrejátszik, hogy van-e személyes élményem. Ezek jó alapot adnak arra, hogy bővítsem a jelenetet a fantáziámmal.
A saját írásoknál viszont az érzelmeimet viszem inkább bele, hiszen ha szomorú vagyok, akkor nem egy vidám, színes történetet írok, hanem egy komor valamit. De ha a fellegekben járok, akkor az tele lesz vidámsággal, nevetéssel, pozitív dolgokkal. A tapasztalataim itt sokkal kisebb szerepet kapnak, ha beleírom őket.

woolfe:
Teljesen. Minden az érzelmi életemhez tartozik, még az is, miért az adott univerzumot, karaktert, szálat választom. Azt hiszem, amikor írok, az leginkább az álmaimhoz hasonlítható, valami belső, tudatos vagy tudatalatti gondolatból táplálkozik, minden visszavezethető.

Severus05:
Eddig egy írásom volt az, amire azt mondom, hogy a bennem csapongó érzések vezéreltek arra, hogy megírjam. Azóta próbálok egy kicsit "elhatárolódni" úgymond, hogy sajátos érzéseket, élettapasztalatot ne vigyek bele, de most nem arra kell gondolni, hogy egy Piton/Hermione ficet emiatt teljesen unalmasan írnék meg, csupa közhellyel, vagy ilyenek. Nem. Minden egyes kis írásban próbálok valami újat teremteni, valami újat kihozni belőle.

Gin:
- Változó. Tény, hogy a legjobb írásaimat sok-sok mélabús esemény formált. Azt vallom, hogy ha nincsenek benne a megélt érzelmek, a megélt valók, akkor fabatkát sem ér. Színész sem lehetsz érzések nélkül, akkor író miként lehetnél?

Rékaa:
Van mikor a saját életemről írok, csak átalakítva. Van mikor a vágyíaimról írok. Tapasztalatom még nem sok van, de a tudásom, ami van azt általában használom.