Gula kritikái

A tovább mögött megtalálhatóak a Mohóságtól kapott pontok.

Elveszett valóság

Szia!

Örültem a párosnak, bár nem vagyok slash rajongó, de a ritka párosokat valamiért szeretem.
A bevezetős résznél írtad, miként értelmezted a zenét, ami nagyon rendben van, és tetszett is a felhasználás.

Nagyon tetszett a nyitókép, amivel indítottál, a tömlöc és az összemosódó, kínzásokkal teli napok leírása érzékletesre és megkapóra sikerült. Az első tévképzetet nem tudtam hova tenni, értelemszerűen azt hittem, valóban ez történt, és egy pillanatra felrémlettek előttem a legelcsépeltebb hollywoodi filmek, mikor beesik az esküvőre a nő/férfi és magának követeli az arát/vőlegényt. Adott a helyzetnek egy furcsa élt az, hogy mindezt Charlie teszi, meglehetős feszültséget lehet generálni azzal, mikor egy szerelmi háromszög két tagja testvérpár, azt hiszem, ebben nincs vita. Tehát a feszült családi helyzet adott, aztán jött a beszélgetés a gyógyítóval, amikor leesett, hogy mindez csak Ginny képzeletében történt meg – remek csavar.

A két látomás közötti rész vontatott lett, kicsit túl sok is. Bár szükséges volt bemutatnod nekünk a helyzetet és a szereplők viszonyát egymáshoz, jól is tetted, csak valahogy leült itt a sztori, túl terjengős lett.

A második látomásnál döcögött a legtöbbet a fogalmazás. Találtam néhány magyartalan mondatot, ami egy-egy pillanatra kizökkentett a történetből, ami nyilván nem tett jót neki.

Mert Ginny elképzelt dolgokat, Charlie pedig összetörte őket. – Ez a mondatod kiemelkedik az összes közül, nagyon tetszett.

Harry és Charlie párbeszéde elment, a látomáson belüli viszont már nem annyira. Kicsit hullámzó lett, pont ahogy az egész történet. Néhol ügyesen, jól, érzékletesen írtál, máshol meg kapkodónak, türelmetlennek éreztelek, valamint figyelmetlennek is.

Ha minden irracionálisan viselkedő embert elmebetegnek titulálnánk, akkor nálunk sem bezárni kellett volna az OPNI-t, hanem bővíteni. Az erre vonatkozó megállapításod tehát hibádzik, az elmebetegség egyébként is csak egy címke, amit hozzá nem értő emberek ragasztgatnak mindenkire, akit nem tudnak egy előre kitalált skatulyába gyömöszölni.
Pont ebből kiindulva érzem borzasztó rossz megoldásnak Charlie és Harry döntését végül. Kiknek képzelik ők magukat? Mi vagy ki jogosítja fel őket arra, hogy döntsenek életről és halálról? Arról nem beszélve, hogy nem Bellatrix Lastrange fekszik abban a kórteremben, hanem az egyiküknek a húga, a másikuknak még ha nem is az ex-szerelme, de minimum a barátja. Gondolatindító a történet, és nem feltétlenül tartok én valamit rossznak, amivel nem értek egyet, de szerintem te nem saját meggyőződésből ölted meg Ginnyt. Ugyanis azt érzem, hogy mindenáron drámai véget szerettél volna a sztorinak, meg akartál minket döbbenteni, de ez sajnos a sztori és az ésszerűség rovására ment. Nem minden a döbbenet, részemről például egyébként is várható volt, hogy ez lesz (a korábbi jelenetből kiindulva, ahol fel is építetted, miért lenne a legjobb eltenni Ginnyt láb alól). Az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy mégsem lesz ebből testvérgyilkosság, de sajnos tévedtem. Az igazán megdöbbentő az lett volna, ha más, humánusabb megoldást keresnek.

A karakterek: Harry jó volt, igazán, és mivel ő a főszereplő, ezért végül is ő a legfontosabb, de jobban örültem volna Charlie szemszögének a kihívás Weasley jellege miatt (meg mert Charliet mindig elhanyagolják, és jó lett volna végre egy sztorit az ő főszereplésével olvasni). Ginny szintén nagyon jó lett, szerintem a nézőpontja rendben volt, bár hiányzott a könyvekbeli vadóc, a tenni vágyó nő/lány, itt teljességgel ő volt az áldozat. Viszont a Harry iránti érzései nagyon rendben voltak, meg a reakciói is mindenre. Fred és George oké, a többieknek nem sok szerepük volt. És akivel bajom volt: Charlie.

Nem ismerjük, alig van róla szó a könyvekben, és azt a keveset jórészt te is ügyesen hoztad, de a Weasleyk egy összetartó, szerető család. Van az a helyzet, mikor testvérek egymásnak feszülnek, de ez Charlie részéről olyan szintű árulás, amit nem nézek ki belőle. Oké, írod, hogy az ember nem tudja megválogatni, kibe szeret bele, és ez igaz is, ha így nézzük, lépjen, tegyen a vágyai szerint, de hogy utána egy másodpercre nem jut eszébe az, hogy a húgának ez vajon hogy eshet? Eszébe sem jut bemenni hozzá meglátogatni? Mert Ginny rosszul tűri, ha látja? Harryt is rosszul tűri, ő mégis meglátogatja. Ha más nem, legalább a hogylétéről érdeklődhetne, de nem, helyette közli Harryvel, hogy nem örül, hogy megint nála volt. Ne már. Továbbá nagyon önző, ha csak arra tud gondolni, hogy mikor lesz már végre nyugodt az élete. Ennek az egy szem húga az akadálya? Ez is egy nézőpont. Mondjuk nem mondhatom rá azt, hogy nem volt kidolgozva, vagy ne lehetne ilyen, pont azért, mert nem nagyon ismerjük, de nagyon nem volt szimpatikus a pasas hozzáállása, kifejezetten megutáltam a végére, számomra egy teljesen negatív figura lett.

A cselekmény nem lett volna rossz, az elképzelés egyébként nagyon tetszett. Az induló szituáció, a már fent említett családi/testvéri feszültség és Ginny betegsége nagyon jó alap lehetett volna, de ezzel a túlzott drámai befejezéssel nálam teljesen elvágtad a történetet. Lehetett volna más írói megoldást találni, szerintem te az egyszerűbb végét fogtad meg a dolognak.

A stílusod hullámzott, ezt fentebb már írtam. Voltak nagyon szép leírások, de sok helyen éreztem azt, hogy még ha a meglátásaid és gondolataid összhangban is vannak, nem tudod azt úgy átadni, hogy engem is bevonj a történetbe és a bűvkörödbe kerüljek. Pontosan a számomra tetszetős részekből kiindulva mondom és érzem azt, hogy jobban ki kellett volna dolgozni, jobban oda kellett volna figyelni, tehát az időt hiányolom a sztoriból leginkább, mert azt hiszem, abból nem áldoztál rá eleget.

Összességében nem lett rossz, sőt, de a jó indítás után a végével lerontottad, és sajnos hibák is voltak benne bőven. (Párbeszédek helyesírása, beékelések és a vesszők, bár nem voltak súlyos hibáid, de ezek néha kizökkentettek.)

Pontjaim:

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? Ez szerintem rendben volt, a témának megfelelt, a Weasleyk megvoltak, a kulcsok szintén, a zene korrekt volt, passzolt a sztorihoz, akár még a magyarázat sem kellett volna az elejére. Viszont Harry lett a főszereplő, emiatt csak 9 pont.

Karakterhűek voltak-e a szereplők? A többség igen, fentebb írtam is, Charlie nálam lerontotta, plusz Harryből sem nézem ki egy pillanatig sem, hogy megölné Ginnyt. 8 pont.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Kidolgozott volt, bár maradtak benne homályos részek, de azok nem zavartak, talán az is jobb lett volna, ha a végén nem derül ki egyértelműen, hogy Harry és Charlie mit tettek, ha megmarad a balladai homály, akkor talán jobban tetszett volna. 8 pont.

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Helyesírás nem volt tökéletes, de legalább következetesen hibáztál, a stílus döcögött, máshol meg nagyon jó volt, a váltakozás a valóság és tévképzetek között szintén tetszett. 7,5 pont.

Összességében mennyire tetszett a történet? Tetszett is meg nem is, az eleje igen, a vége nem, ugyanakkor nem volt rossz a stílus, bár tényleg voltak helyek, ahol húztam a szám. Első beküldő, lényegében minden benne volt, aminek benne kellett lenni, csak sok mindennel nem értek egyet. Legyen 7 pont

Gratulálok a történethez, és köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv,
A mohóság maga.

Örökké együtt

Szia!

Kicsit pihennem kellett erre a történetre, mert nagyon kiütött.

Az ötlet nagyon jó, legalábbis nekem nagyon tetszett, roppant mód kreatív, de a kivitelezésben olyan lyukak vannak, ami teljességgel feledteti velem, hogy mennyire jó lehetett volna a történeted.

A prológus teljesen felesleges volt, mert semmi újat nem nyújtottál nekünk. Elmesélted azt, amit mi is tudtunk: kegyetlen csata volt, sokan meg is haltak. Tudjuk. A második mondatod is sántít: A sötét nagyúr is a varázsvilág része, tehát nem a világ bukott volna el, hanem Harryék oldala. Minden csak nézőpont kérdése.

Az első részben tetszettek George ki nem mondott gondolatai, nagyon megsajnáltam szegényt, és talán érzelmileg a fura kezdet után be is vontál volna a sztoriba, ha nem jönnek olyan részek, amik meg épp az ellenkezőjét váltják ki nálam. Molly megkéri, hogy menjen el Ronért és Hermionéért. Miért kell értük elmenni? Egyedül nem tudnak jönni? Plusz végül Harryt is hozza, de ez már csak apróság. Le sem írod, hogy bemegy a Grimmauld térre, egyszerre Hermione már ott is van és ölelgeti.

Aztán megérkeznek az Odúba, és jönnek a koedukált szobák. A maradi Molly Weasleytől? Kizárt. Arról nem beszélve, hogy a tinédzserek tökéletesen jól tudják maguk közt felosztani a szobákat szembemenve a szülői akarattal.

Nem értettem, Fred miért akarja, hogy George ölje meg magát. Mármint leírod, hogy azért, hogy ne legyen egyedül, de… basszus, hát a testvére, nem akar neki jót? Inkább mondjon le az életről? Annyira önző ez a hozzáállás, és szerintem annyira nem waesleys, számomra ez teljesen hiteltelen lett.

A folyosó legvégén található hálószobába pakoltam le, a felújítás után mi kaptuk ezt George-dzsal Mármint Freddel.
Miért festettek R betűt az ágy fölé? A Roxfortnak? Vagy mi az az R? Lehet, hogy én vagyok/voltam nagyon figyelmetlen, de számomra ez teljes rejtély, hogy minek oda az az R betű.

Kingsley megjelenése után a párbeszédnél csak kapkodtam a fejem. Nagyon elsietted, kicsit több leírás jó lett volna bele. A seprűt jobb lett volna mágikusan leláncolni, de egyébként vicces gondolat, csak egy lánc nem tudom, mennyiben gátolja meg, hogy ellopjanak egy seprűt. Szerintem még mugliknak is menne.

Ginnyvel mi történt? Hát nem a Roxfortba jár? Egy évvel fiatalabb Harryéknél, nekem eddig az jött le, hogy még egy év sem telt el a háború vége óta. Mondjuk az elején pont az maradt le annál a bizonyos mondatnál, hogy hányadik Halloween, de hát én azt hittem, az első. Ez itt kicsit megkavart. A terhessége pedig… Értem én, hogy sweet sixteen, de nem korai ez még egy kicsit? Pláne, hogy első hónapban van, akkor tervezett gyerek? George nagyon gyorsan határozta el, hogy átmegy Fredhez, érdekelt volna a lelki oldala a dolognak, ráadásul a Ginnyvel folytatott beszélgetés teljesen más hangvételű/témájú, egyáltalán nem látom, hogy miképp tudott a végére arra az elhatározásra jutni, hogy megöli magát.

Nekem az utolsó beszélgetés szintén túl gyors volt, elsietted, nem volt igazán mélysége, hiába állítottad róla, hogy mély beszélgetés volt. Nem volt az.

A zene megjelenése okés volt, bár nekem a hangulata előtte is teljesen jól passzolt egyébként a sztorihoz, szóval itt nincs mit kifogásolnom.

A végén érdekelt volna, miért lett Fred ennyire gonosz. Mert nekem az jött le, hogy simán az, kifordult önmagából, de magyarázatot sehol nem kaptunk az okokra.

Molly Weasley többször is öngyilkossági kísérletet hajtott végre, de szerencsére Arthur és a többiek mindig le tudták róla beszélni. Ez valóban kész szerencse, de ezt a mondatot nem ártana átírni.

Ronék anyagi okokból csináltak csak egy szobrot, vagy úgy voltak vele, hogy úgyis egyformák voltak, akkor minek kettő?
Ez az epilógus nagyon elsietett volt, végigrohantál azon, kivel mi történt utána, kicsit lassabban jobb lett volna.

Most, hogy a végére értem, jöjjenek a pontjaim:

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? A csapat témájának megfelelt, kellően Autumn volt, Weasleyk is voltak, az idézet és a zene beépítése nagyon tetszett, a Halloweené detto. 10 pont

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Húha, Fred nem, a többiek néhány kivételtől eltekintve elmentek, de elég felületes volt a karakterizálás. 7 pont.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Nagyon sok logikai buktató és elvarratlan szál, ki nem dolgozott rész maradt benne. Kinek a születésnapját ünnepelték? Biztos van olyan, akinek épp Halloween előtt van, de nem tudom az összes családtagnál fejből, hogy ki mikor született, jobb lett volna ezt leírni, ez is zavart a fent említettek mellett. Nem akarom őket ismételni. 5 pont

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Figyelmetlen voltál, maradt benne hiba, bár szerencsére nem hemzsegett tőlük. A stílus nem nyűgözött le, lenne hova fejlődni. Helyenként meg-megcsillant valami, gondolok itt főleg George gondolataira az elején, azok között volt olyan, amivel megfogtál, de ez eléggé elenyésző volt. Szétszabdaltad, ami engem nem zavar, de a prológus számomra továbbra is teljesen felesleges volt. 5 pont.

Összességében mennyire tetszett a történet? A legötletesebb sztori (eddig), de gyenge volt a kivitelezés. 6 pont.

Üdv,
A mohóság maga.

Ginny ajándéka

Szia!

Sajnos a történeted nem nyerte el a tetszésemet. Igazából nem is tudom, írjak-e hosszú véleményt, vagy fogjam inkább rövidre, nem tudom, melyik lenne neked jobb.

Azért leírok néhány gondolatot, aztán majd meglátod, mit tudsz vagy akarsz kezdeni vele.

Az elején számomra is nehezen volt értelmezhető az az álom ott, bár így utólag sem látom semmi hasznát. A sztorit nem vitte előre, nekünk sem adott semmit, még csak meg sem történt. Néhol el sem lehet dönteni, ki a főszereplőd, ugráltál a szereplők és események között, egyikről a másikra. Leírsz olyasmiket, amikről mi mind tudunk az eredeti könyvekből. Gondolok többek közt arra, ahol Hermione és Molly a fogorvoslásról beszélget. Az például hogy jött egyáltalán ide?

Mondanám, hogy sok volt a töltelékjelenet, de igazából nem is nagyon volt mit megtölteni, mert nem nagyon történt benne semmi.
Az alap sztorid az lenne, hogy Ginny reggel felébred egy rémálomból, kis készülődés után Harryvel elmennek Mollyékhoz szilveszterezni, ahol Ginnyről kiderül, hogy terhes. Ebben igazából semmi extra nincsen. Erre nehéz egy történetet felépíteni, vagy ha már ez az alap, akkor mélységet kellene adni a szereplőknek, ne adj isten felépíteni ezt a terhesség dolgot, hogy legyen valami súlya annak, mikor kiderül.

Molly története vontatott lett, bár legalább hordozott valami újat. Mondjuk a könyvek szerint Molly és Arthur elszöktek, és titokban házasodtak össze, tehát ezt a nyílt lánykérést nem tudom elképzelni. Jobban örültem volna, ha más oldalról közelíted ezt meg, szerintem Molly történetére semmi szükség nem volt. Vagy ha már Molly a lényeg, akkor nem ártott volna Ginnyt kihagyni. Mintha te magad sem tudtad volna eldönteni, hogy miről szeretnél írni, mondjuk ha már így voltál vele, akkor lehetett volna mindkettőről felváltva, esetleg párhuzamot vonni anya és egy szem lánya között, vagy egy anya-lánya novellát a kapcsolatukról. Számtalan lehetőséged lett volna ezt bővebben, kidolgozottabban, ötletesebben prezentálni számunkra, és ha már ennyit késtél vele, akkor nem ártott volna kihasználnod az extra időt.

Nem érzem úgy, hogy belemélyedtél ebbe a történetbe, nem adtad bele magad, felületes szemlélő voltál írás közben, és így menthetetlenül én is az lettem. A történet és események helyett a hibák, a fogalmazás sutasága kötött le, bár események nem is igazán voltak.
George-nak volt néhány vicces beszólása, ami tetszett egyébként. Ginnyn jót nevettem, ahogy számon kérte a vécédeszkát.

Jöjjenek a pontjaim:

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? Spring volt, ez tény, vidámra sikerült, legalábbis én nagyon vidám voltam olvasás közben, megvoltak a Weasleyk is, továbbá a zene is és a szilveszter is, amiknek viszont a felhasználása nem tetszett, nekem erőltetett lett. 8 pont.

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Néhol igen, néhol nagyon nem, továbbá nem voltak eléggé kidolgozva. 6 pont.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Cselekmény lényegében nem is volt, mint ahogy azt fentebb is írtam. Logikai buktatók is akadtak. 4 pont

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Volt néhány elírásod, a történetnek nem volt semmilyen tetőpontja, nem éreztem egységes egésznek, mintha csak egymás után dobáltál volna bekezdéseket, nem volt benne kohézió. A stílusod nagyon nyers, éretlen, ez idővel változhat, olvass és írj sokat, kérd ki mások véleményét, és ha kellő időt és energiát áldozol a történeteidre, akkor a fejlődés nem marad el. 5 pont

Összességében mennyire tetszett a történet? Nem tetszett, sajnálom, hiányoltam belőle a kreativitást, több időt kellett volna rászánni, és a stílusodnak is javulnia kellene. 6 pont

Üdv,
A mohóság maga

Egy őrült lélek máglyákat keres

Szia!

Nehéz egy ilyen történet után bármit is mondani/írni, el is kellett olvasnom még egyszer, hogy magamhoz térjek.

A fránya incest – végig ez járt a fejemben, ahogy belekezdtem, aztán haladtunk előre a sztoriban, és elhalványult az egész, a végére meg valahogy megfordultam, mintha tótágast állított volna a történeted.

Hihetetlen, hogy még mindig nem tudom magam összeszedni annyira, hogy leírjam rendesen, amit gondolok.

Inkább haladok a szempontok mentén.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? Húha, tökéletesen megfelelt a csapatnak, a témának, a kulcsok hangsúlyosak voltak, a zenével együtt hátborzongató élmény volt. Tetszett az idézet és a születésnap beépítése is, bár ez utóbbi kicsit suta lett ezzel az utazgatással, de adtál neki magyarázatot, értelmet, úgyhogy megérdemelt a 10 pont.

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Tökéletesen megfeleltek minden elvárásomnak. Hihetetlen mélységet adtál Cahrlie-nak, és még a next genes gyerekek is ki voltak dolgozva, pedig alig volt róluk szó. Volt az a jelenet, ahol leírod a „csencselést” meg a kis klikkeket családon belül, édes istenem, félmondatokkal hozol létre karaktereket, csettintve, mint valami varázsló, másoknak ez oldalakon keresztül sem megy. Mollyt nagyon szerettem, már ahogy Charlie látja őt, súlyt cipelve a vállain, valahol minden anya ilyen.
Valahogy sejtettem, hogy Charlie-nál volt valami gikszer, nem tudom, miért, semmi jelét nem adtad, mégis úgy voltam vele, hogy biztos történt vele valami, és aztán be is igazolódott. Billius bácsival kapcsolatban az első gondolatom az volt, hogy dögöljön meg, köszi az elégtételt.
10 pont, talán nem is elég.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Nem volt benne sok történés, amit egy pillanatig sem hiányoltam. Szeretem a lélektani történeteket, nem jobban, mint az akciódús sztorikat, egyszerűen csak máshogy. Ezek valahogy lágyabbak, mélyebben megérintenek, teljesen más élményt adnak, és a tiéd maximálisan az volt, egy ÉLMÉNY. Tetszett a párhuzam Teddy és Fred közt, zseniális húzás volt a hasonlítgatás, amit Charlie végzett magában, annyira beteg dolog ez részéről, de hát valahol mind azok vagyunk.
Viszont… hozzám közelebb hoztad volna a kapcsolatukat, ha megmagyarázod, miért pont Fred. Mi volt annyira különleges Fredben? Fred és George annyira elválaszthatatlanok, annyira hasonlóak, nekem hiányzott valamiféle ellentét, különbséget tenni köztük, és nem pusztán azzal, hogy Fred kezdeményezett Charlie-nál, mert a vonzalom annál korábbi. Mikor látta meg Fredet? Írod, hogy nem gondolt még rá úgy, mikor megjelentek nála, akkor mikor változott meg a kapcsolatuk? Mikor Fred megcsókolja?
Mondjuk nem is hiba ez, talán inkább csak az én értetlenkedésem. 9 pont.

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Helyesírás nagyon rendben volt, a javítottban is maradt talán két aprócska elírás, de ez semmit nem vesz el a műved értékéből. Az egész történetet mesterien felépítetted. Ilyen gyönyörű szóvirágokkal engem végtelenül könnyű elvarázsolni, semeddig sem tartott megnyerned magadnak. Mindig irigykedve olvasom az olyan történeteket, amikben a szerzők így tudnak hangulatot teremteni, valami elképesztő. Hozzátett ehhez a zene is, szabályosan láttam magam előtt minden jelenetet, csak áradozni tudok a stílusról. 10 pont.

Összességében mennyire tetszett a történet? Ha eddig nem lett volna világos: tetszett. Nagyon. Annyira tetszett, hogy az már szabályosan ijesztő, hátborzongató, mennyire. Az incest témát nem értettem, miért kellett annyira vehemensen erőltetni, mintha a Weasleykkel nem is lehetne mást írni, de ez így volt tökéletes, úgyhogy fejet kell hajtanom előtted. 10 pont.

Köszönöm a történeted, lenyűgözve olvastam – és fogom még néhányszor.

Mélységes tisztelettel:
A mohóság maga.

A Weasley Varázsvicc Vállalat első, hivatalos megbízása

Szia!

A történet ötletes lett, nagyon is, ez mindenképp tetszett benne. Könnyed volt, humoros, bár helyenként kicsit döcögött a fogalmazás.
Azt írod az elején, hogy Harry ötödik évében játszódik, de talán jobb lett volna hetedévesnek megtenni. Értem én, hogy Hagrid ötödévben lépett le az óriásokhoz, de a sztori így is teljesen AU, akkor már olyan mindegy lett volna. A tanár-diák viszony mindig nagyon necces, és bár fiatalokról van szó, a 15 nagyon gyerek még. Nem hiszem, hogy ilyen könnyedén szemet hunyt volna a kapcsolatuk felett mindenki, főleg a többi tanár.

Nagyon tetszett a bájitaltan óra, én is akarooook egy ilyen röpködő mini-Pitont! Kettőt!
Nagyon jó volt Harry jelmeze is. Nekem túl hamar és hirtelen jöttek össze Charlie-val egyébként, jobb lett volna hagyni felgyűlni a feszültséget, ez a beöltözés remek alkalom lehetett volna arra, hogy egymásra találjanak.

Az apró csínyek mind zseniálisak voltak az ikrektől, tetszett ez a függönyös rettegős doboz is, de főleg az, hogy valójában mindannyiukkal csak a képzeletük játszott. Bár szegény Ron nem tudom, mit tolhatott előtte, ha még oda is hallucinált magának egy óriáspókot.

Szóval tetszettek az ötletek, ami annyira nem jött be, hogy a stílus nagyon szájbarágós lett, meg hogy igazán nem tudtam eldönteni, hogy ez most romantikus vagy humoros történet akar-e lenni. Volt benne romantikus szál, de nem arra épült az egész, illetve maga a Charlie/Harry kapcsolat nem volt rendesen kidolgozva. Volt benne humor is, ez kétségtelen, de mégsem az volt a lényeg. Szóval kicsit billegett az egész.
Egyébként tetszett, helyenként jókat nevetgéltem, de talán rövidebben jobb lett volna megoldani, vagy legalább valami tetőpontot, esetleg konfliktust belecsempészni, hogy tudjunk min izgulni. A függönyök mögötti jeleneteket nem lehet annak tekinteni, nekem ezekben nem volt semmi meglepő. A jutalomnál is nagyobb durranást vártam.

Nem ragoznám tovább, jöjjenek a pontjaim.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? A csapat témájának megfelelt, benne volt majdnem minden kulcs, még a zene is passzolt a hátborzongató közeghez. Az idézetet viszont nem találtam. 9 pont

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Azt kell mondanom, hogy mindenki karakterhű volt, de csak felületes karakterábrázolást láttam. Igazán nem is volt főszereplője a történetnek, amit azért hiányoltam. 8 pont.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Túl hosszúra nyúlt a történet, ahhoz képest, hogy mennyi volt benne a történés. Nem volt sok az esemény, nekem néhol elkalandozott a figyelmem is, nem mindenhol tudott lekötni. A tanórák leírása volt a legjobb, mintha egy kis kiragadott részlet lett volna a könyvekből. A bál ötleténél egy hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem, mert ki nem állhatom a roxforti bálokat (a 7 könyv alatt mindössze egyetlen egy volt, az is csak azért, mert épp a Roxfortban rendezték a Trimágus Tusát, tehát ez nem egy ennyire gyakori jelenség, mégis minden második HP ficben van egy bál.) Persze ez már egyéni szoc probléma. 7 pont

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Voltak benne hibák, itt-ott maradt néhány elírás, de nem voltak vészes hibák. A stílus nekem hullámzott, döcögött, nem éreztem gördülékenynek. Furcsa volt, hogy ennyire részletes képet kaptunk az órai csínyekről, de a Charlie/Harry kapcsolat ábrázolása például rém felületesre sikerült. Kicsit eltolódott a lényeg, hol ez volt a középpontban, hol a humor, hol az ikrek, hol Ron vagy éppen Ginny. Jobb lett volna ezek közül egyet megragadni, és arra koncentrálni. 7 pont

Összességében mennyire tetszett a történet? Minden felsorolt hiba ellenére tetszett, bár tényleg nem történt benne szinte semmi, de az apró ötletekért már megérte elolvasni. 8 pont.

Gratulálok a történethez!
Üdv,
A mohóság maga

Sorsforduló(k)

Szia!

Érdekes volt ez a négy novella, mármint hogy így oldottad meg, és egy történet helyett igazából négyet hoztál. Szerintem jobb lett volna, ha valami összekötötte volna őket, már azon kívül, hogy a főszereplők Weasleyk. A Ron-George sztorinál például jó volt, hogy összekötötte őket a Varázsvicc bolt, éreztem a kohéziót. Ha más nem, valami kis apró kapocs kellett volna bele, szerintem sokat lendített volna rajta – pozitív irányba.

A történetek valóban sorsfordítók voltak, talán csak George esetében nem, akinél a sorsfordító igazán Fred halála volt, nem a temetőben meglátogatni.

Arthur megjelenése a saját énjénél tetszett volna, ha nem szólítja mindenki Jacknek. Miért hívták Jacknek? Kicsit szürreális és zavaros volt az egész, ami egyébként egy álomnál megengedett, sőt. Viszont túl hamar rájött, hogy saját magával fog találkozni, hogy ez valamiféle jövőbeli látomás, kicsit húzhattad volna még. Viszont ahogy ráripakodott a kopasz és szemüveges énjére, de felvágták a nyelvét :D Mondjuk ez pont két olyan tulajdonság, amin az ember nem tud előre változtatni, legfeljebb utólag korrigálja kontaktlencsével meg mondjuk egy parókával (nagyon csinos lenne). A végén, mikor felébred, közli Mollyval, hogy olyan furcsa dolgok történtek vele, ugyanakkor nem emlékszik semmire, ez itt sántít.

George részéhez sokat nem tudok hozzáfűzni, kedves kis monológ volt, de sokkal több mélységet kellett volna neki adni. Nekem bőbeszédű volt, talán néhány szünettel megtörhetted volna. Azt meg kell jegyeznem továbbá, hogy a személyes névmásokat, ill. az anya, apa, öcskös stb. szavakat teljesen felesleges nagybetűvel írni.

Ron és Hermione jeleneteit simán el tudom képzelni, teljesen hihető volt, hogy állandóan összevesznek, és ha ilyen közöttük a kommunikáció, akkor még azt is megértem, ha ez sűrűn megtörténik. Ronból kinézem, hogy elfelejti Hermione születésnapját, a pánik meg, ahogy azon elmélkedik, mit vegyen neki, szintén jó volt. Jót nevettem a ’vajon van-e még olyan könyv, amit nem olvasott’ gondolaton, megértem a riadalmát. :D Kiszámítható volt, hogy végül gyűrű lesz, már csak az volt a kérdés, hogy milyen. Azért szegény Ronnak nem lehet egyszerű, alighogy megkéri a barátnője kezét, máris kiderül, hogy apa lesz… Ez valóban sorsfordító.

Victoire részénél Ollivander kiesett a szerepéből: magázni szokott mindenkit, nem hiszem, hogy ennyire közvetlen lenne Billel, sem a gyerekével. Victoire itt még csak tizenegy éves, ehhez képest helyenként túlságosan koravénnek tűnik, máshol viszont épp annyira gyerekes, amennyire annak kell lenni. Nekem kicsit sok volt már a sopánkodás azon, hogy a végső csata napján született, de hát francia, ennyi kényeskedés kijár neki.

Összességében: az ötlet tetszett, a kivitelezés nem nyerte el a tetszésem. Azt hiszem, tapasztalatlanságból adódik a legtöbb hibád, illetve a stílusod nagyon kiforratlan még, de hát ezen is segít majd az idő meg a gyakorlás. Nem ragoznám tovább, jöjjenek a pontjaim:



A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? A csapat témájának megfelelt, Weasleyék voltak a főszereplők. Születésnap abszolút hangsúlyos volt, és nagyon tetszett a felhasználása. A zene nekem egy kicsit elsikkadt, emiatt 9 pont

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Ollivander és Fleur nem tetszett, Ron határeset volt, továbbá kicsit mesebeliek voltak a karaktereid, nem találok rájuk jobb jelzőt. 7 pont

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Nekem az utolsó novellánál nem tetszett a hossz, kicsit soknak éreztem. Az első pedig azért volt zavaró, mivel jövőképnek logikátlan, álomnak pedig nem elég álomszerű. A karakterekhez hasonlóan maga a cselekmény is meseszerű lett. 7 pont.

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Találtam helyesírási hibákat, főleg kihagyott szavakra gondolok, ezek miatt néhány helyen a mondatok is értelmetlenné váltak. Volt szóismétlés is bőven, nem ártana kivenni őket.
Maga a szerkezet nagyon jó lett volna, végre valami újdonság, de mint ahogy fentebb is írtam, hiányoltam a kohéziót. A stílusod kiforratlan, javaslom az olvasást és gyakorlást, amivel lehet fejlődni, már ha erre van igényed. 6 pont

Összességében mennyire tetszett a történet? Igen is meg nem is, az ötlet mindenképp, de hiányoltam belőle dolgokat. 6 pont.

Üdv,
A mohóság maga.

Farkas és bárány

Hello!

A történeted alapjáraton tetszett, bár voltak aprócska részletek, amik lerontották. Elsőként kell említenem a központozást. A vesszők nekem sem a barátaim, de azért ennyire még én sem irtózom tőlük, mint te. Rengeteg helyen már értelemzavaró volt a vesszők hiánya, ami rossz, mert ahelyett, hogy olvastam volna a sztorit, vissza-vissza kellett térnem, hogy egy-egy mondatot a megfelelő módon értelmezzek.

Ugyanez vonatkozik a fogalmazásra is. A történet legnagyobb részében a stílusod ad valami újat, egyedi és tetszetős, faltam a sorokat, meg örömködtem közben, de aztán engem mint gyanútlan olvasót néha orrba vágsz teljesen oda nem illő kifejezésekkel. Néhány helyen éreztem egyébként némi képzavart is a szavak jelentését illetően.

Általában azért szoktam panaszkodni, ha egy sztori ellaposodik a végére, nálad pont fordítva éreztem: a végére jöttél igazán bele. Ez azért sokkal jobb, mintha fordítva történne, mert így sokkal jobb szájízzel tudom bezárni a történetet, holott ez is ugyanúgy felemás lett, mint néhány másik, de mégis egyértelműen pozitív élményként maradt meg bennem.

Az elején zavaró volt a múlt és jelen idő váltakozása (bár szerencsére csak néhány helyen), ugyanígy a párbeszédek kissé életidegen volta, amit viszont sajnos a sztori végéig nem sikerült kiküszöbölni. Sokkal jobban tetszettek a leíró részek, még a hibák ellenére is.

Éreztem némi túlzást Ginny viselkedésével kapcsolatban, gondolok itt többek közt a zokogó búcsúzásra, meg az elején talán elhibázott volt annyira részletesen ábrázolni az indulást a vonatra. Félre ne érts: aranyos, kedves képet mutatott a családról, közelebb hoztad őket ezzel, tetszett is (főleg az, hogy a késés hagyományát ők is továbbörökítik), de semmi köze nem volt magához a történethez. Ugyanígy a hosszas búcsúzkodás a peronon, amire gondolom azért volt szükség, hogy minél több szereplőt felvonultass. És akkor éles váltásként a következő bekezdésben éveket ugrunk, két mondatban összefoglaltad Lily roxfortos éveit. Ez nagyon gyors volt, pláne a fent említett családi jelenettel kontrasztban, zavaró volt még ezeknél a szemszög is, hogy váltottunk Lilyről Ginnyre, és utána megint vissza. Nem kellett volna.

Tetszett viszont Teddy ellenállása, hogy nem ugrott rá rögtön Lilyre mint valami hormonvezérelt kamasz fiú. Jó volt, ahogy leírtad a kapcsolatuk lassú változását, ahogy kerülték egymást, nagyon tetszett. Imádtam Lily mondatát, ahogy maga mögött hagyta Teddyt a szilveszteri buliban, nagyon sokat elárult róla, és ügyesen rávezetsz ezzel minket arra, hogy kezd felnőni, már nem egy szerelmes kislány.

A Roxfort Expresszen viselt rucija nekem kicsit túlzás volt, mert oké, hogy ott nem a jó öreg MÁV áporodott nikotinszagú kupéiban olvadnak rá a műbőr ülésekre, de fél napig tartó vonatútra akkor is erősnek érzem ezt a ruhát. Plusz mikor megérkeztek, nem nagyon tudtam, hogy most hol járunk pontosan időben: Lily akkor végez a Roxfortban, a bátyjai mégis ott vannak vele, mikor leszáll a vonatról. Miért? Kimentek elé? Mert ugye ők már végeztek, nem utazhattak vele.

Tetszett a vége a sztorinak (a párbeszéd mondjuk itt sem, nem tudom, miért), nem fuldokoltam a fluffban, lett belőle egy keserédes happy end. Ha van ilyen. :D Tetszett. Pont.

Hosszú felvezetés után jöjjenek a pontjaim:

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? Igen, korrekt volt, benne volt minden, aminek benne kellett lenni. Kicsit furcsa volt a szilveszter felhasználása, erőltetettnek éreztem, ugyanakkor mozgatórugó volt, fordulópontnak számított, tehát… 10 pont.

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Mivel next gen sztori, így íróként egyrészt könnyű, másrészt nehéz dolgod van. Könnyű, mert semmit nem tudunk róluk, és így azt teszel velük, amit akarsz, de nehéz, mert így kell hozzánk közel hozni őket, ismeretlenül, és megírni őket valamilyenre. Szeretem, ha a szülők tulajdonságai megjelennek a gyerekeknél, ugyanakkor van saját személyiségük, nem csak Harry és Ginny tökéletes kis keverékei. Ez itt tökéletesen a helyén volt Lilynél és Teddynél is (sőt még Albusnál és Jamesnél is). Aki nem tetszett: Ginny, és szegény Luna azzal a két mondatával, de főleg utóbbinak annyira csekély szerep jutott, hogy ez nem volt nagy érvágás. 9,5 pont.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Volt néhány homályos rész, például hiányoltam Teddy motivációját. Nem kaptam pontos magyarázatot arra, hogy miért áll ennyire ellen Lilynek, vagy ha kaptam is, nekem sántít. Főleg Harry hozzáállása miatt, akinek az égvilágon semmi baja nem volt elképzelni egy szem lányát Teddy párjaként, akinek meg semeddig sem tartott volna erről kifaggatni őt. De hát Remusra visszaemlékezve el lehet intézni annyival, hogy apja fia, és ezért hajlamos a melodrámára. Aztán ott volt még a fiúk megjelenése a peronon, mikor szerintem nekik ott már nem lett volna keresnivalójuk. Szóval legyen 8,5 pont.

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Mindig itt van az ember a legnagyobb gondban. Helyesírást bőven kifejtettem, ugyanígy a stílust is. A szerkezetről annyit, hogy a felépítés nem tetszett, az egyensúly a sztori elején nagyon eltolódott azzal a részletes képpel, amit aztán egy elnagyolt leírás követett. Tehát mind a helyesírással, mind a stílussal, mind a szerkezettel voltak gondok, döcögött egy kicsit, de közel sem égbekiáltó borzalmak voltak, így nem vonok le sok pontot. 8 pont.

Összességében mennyire tetszett a történet? Ezt is írtam már fentebb, hogy mivel a végére lett a történet jó, így sokkal jobb szájízzel zárhatom be, mint ha végig sem olvastam volna, de azért felemás lett. 8,5 pont.

Gratulálok a történetedhez, köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv,
A mohóság maga.

Ui.: Luna/Draco *víííííííííííííí!*

Tánc a Weasleykkel

Szia!

A történeteden lenne mit csiszolni, bár úgy érzem, hogy kis szemléletváltásra lenne leginkább szükséged. A mesélős mód nekem itt most nem tetszett. Sokkal szívesebben olvastam volna Draco és Ron tényleges leveleit, mert csak így elmesélve semmi nem jött át a kapcsolatukból. De kezdem az elején.

A háború utáni állapotok leírásánál már OOC volt Draco, pedig akkor még csak nagyjából két bekezdésnél jártunk, a végére már nem is tudtam Dracóként nézni rá, mert a szőke haján és a nevén kívül semmit nem hagytál meg nekünk az eredetiből. Nem hiszem, hogy ne zavarta volna a vagyona elkobzása, azért egy bizonyos életszínvonalat ha megszokik az ember, onnan rohadt nehéz egy másikba illeszkedni, pláne ha lecsúszásról van szó.

Az ország újjáépítése részhez most nem kezdek el politizálni, de azt nem a semmiről kell kezdeni, mert abból jó nem sülhet ki.

Próbáltad élessé tenni az ellentétet Ron és Draco között, de a Roxfortban Draco szerintem Harryvel és Hermionéval is ugyanolyan rosszban volt, mint Ronnal, tehát akkor miért csak az töltötte el lelkiismeret-furdalással, ahogy Ronnal bánt? Az osztálytalálkozókra nem értem, miért nem tudott elmenni, talán nem a munkával kellett volna indokolni, akkor hihetőbb lett volna. Nem voltak ott másik mardekárosok? Vagy miért volt Draco folyton egyedül? Továbbá semmi értelme nem volt tiszteletét tenni a találkozón, ha utána fogja magát, és kivonul egy néptelen folyosóra.

Sokkal jobb lett volna kifejteni azt a részt, ahol beszélgetnek, esetleg valódi párbeszédben leírni a folyamatát annak, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz. Szóval ez mind szép és jó, hogy nekik ennyire természetes volt végigbeszélgetni az éjszakát, majd egy csókkal búcsúzni, de számomra nem volt az. Én ilyenkor lelki folyamatokat szeretnék, ha már fokozatok nincsenek, amivel megmagyarázod, mi történik, nem pedig csak elmeséled, mert így én kívülálló maradtam.

Nem értettem, miért nem találkoztak utána évekig, hogy mi akadályozta meg őket abban, hogy ha más nem, legalább összefussanak. Hogy Ron külföldön dolgozik, akkor lenne jó indok, ha nem tudnának hoppanálással/zsupszkulccsal/hop-porral egy szempillantás alatt másik országban/városban teremni. Nem értettem azt a bagoly-lekenyerezős részt. Nem tudtam követni, ki árult el kinek és mit, kinek a baglyát kenyerezte le George, ott kicsit káoszba fulladt az a bekezdés, pedig csak annyi kellett volna, hogy kiírod az alanyokat a mondatoknál. Zavaros volt előtte az is, ahol Ron meghívta Dracót a családi nyaralásokra. Szóval nem találkoznak, de azért nyaralni menjen el velük? Ez egy nagyon szürreális helyzet lenne.

Tetszett Draco párbeszéde a baglyokkal, bár kötve hiszem, hogy negyvenes varázslóként túl lenne élete felén. Jó volt utána a vonakodása is, hogy elmenjen-e egyáltalán az esküvőre.

Maga a nagy esemény viszont iszonyatos hosszúra nyúlt. Sokkal rövidebben kellett volna leírni, gondolok itt főképp a táncra, ahogy végigmentünk az egész családon jóformán, teljesen életidegen helyzet volt. A ceremónia elején nagyon nem tetszett, hogy Draco remegni meg dadogni kezd, mert kezet akarnak fogni vele, és mert be kell mutatkoznia, azért egy bizonyos kor fölött ez már rutinból megy, ő meg ebben a sztoriban elmúlt már tízéves.

Rose beszólásán viszont annyira jót nevettem, hogy alig bírtam abbahagyni.

Az esküvő valóban giccses volt, de hát mindegyik az, sajnos elkerülhetetlen. A síró Dracót viszont jobb lett volna kihagyni, az már nagyon-nagyon túlzás volt.

Hugo és Draco párbeszéde nekem túl sok volt már.

Kicsit zavaros volt nekem az egész cselekmény, a szereplőid pedig nem a koruknak megfelelően viselkedtek. Kell egy kis élettapasztalat ahhoz, hogy le tudd írni, miként viselkedik egy negyvenes férfi, és az írásodból azt érzem, hogy te ehhez még túl fiatal vagy. Innentől kezdve hibás elgondolásnak érzem, hogy slash történetbe kezdtél, pláne felnőtt férfiak főszereplésével, egyrészt mert tutira lány vagy, erre az írásod alapján a nyakamat teszem, másrészt mert nem vagy még 40. Nincs azzal semmi gond, sőt, csak akkor olyan témát kell választani, ami jobban fekszik neked.

Egy csók és két levélváltás alapján nem tekintünk senkit a szerelmünknek, ez a való életben bizonyos kor fölött nem így működik. A levelek ráadásul, ha csak ennyiről szóltak, hogy Draco leírja, mennyire nem történik vele semmi, nagyon nem informatívak, és ez hosszú távon nem folytatható.

Nem szaporítanám tovább a szót, jöjjenek a pontjaim:

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? A Weasley család kétségtelenül benne volt, a témát annyira nem éreztem benne. Spring lenne, de annyira nem volt vicces és vidám az egész, bár nehéz dolgod volt a zene és az idézet miatt, ami azért kicsit ellentmondott a csapatod témájának, úgyhogy ezt annyira nem is vettem figyelembe. Az esküvőt megleltem, benne volt, de még hogy, bár jobban örültem volna egy kicsit kreatívabb felhasználásnak. Az idézet és a zene passzolt, itt nem volt semmi gondom, ezeket ügyesen beépítetted. Draco volt a főszereplő, ami miatt levontam még egy pontot. 8 pont.

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Nem. Szinte senki, bár elég sok szereplővel dolgoztál. Jobb lett volna Ront megtenni főszereplőnek, ha már Weasley kihívás, vagy legalább megfelezni közöttük, és nem csak Draco szemszögéből mutatni az eseményeket. 5 pont.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? A kidolgozott nem ugyanaz, mint a hosszú, és én inkább ez utóbbit éreztem nálad, továbbá néhol tényleg nagyon zavarosnak találtam az eseményeket, plusz tele volt logikai buktatókkal. Bár jó poén volt Rose beszólása Dracónak, de azért nem hiszem, hogy Draco ne tudna Ron és Hermione közös gyerekeinek létezéséről, továbbá arról sem, hogy elváltak. Nem írta meg a Próféta? Nem hiszem, hogy kihagyták volna. A fent felsoroltak és az itt leírtak alapján a pontszámom: 6 pont.

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Helyesírás nagyon rendben volt, a stílus nem lett volna rossz, ami lerontotta, az leginkább a sok irracionális helyzet és párbeszéd volt, ami viszont már megint csak a látásmódnak köszönhető. Az élettapasztalat hiányát viszont nem róhatom fel neked, abba bele kell nőni, szóval majd változik ez idővel pozitív irányba. Volt egy kis problémám a bevonuló tortákkal és süteményekkel, de egyébként bődületes hibákat nem találtam. 6 pont.

Összességében mennyire tetszett a történet? Hát nem az én ízlésemnek való. Nekem túl fluffos lett és (főleg a vége) túl színpadias. A párosnak örültem egyébként, de szerintem ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, ha az érzelmekre és a szereplők belső világára koncentrálsz, nem pedig az esküvő részleteire. 6 pont

Üdv,
A mohóság maga.

Csendes éj

Szia!

Nagyon nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat a sztori után, kicsit felemás lett, át is kellett utána futnom még egyszer.
Zavart a homály az elején, hogy olyan sokáig nem tudtuk meg, ki az, aki halálos veszélyben van, bár sejtettem, hogy Harry az, jobb lett volna ezt az elején tisztázni, mert bennem ezzel nem a kíváncsiságot fokoztad, mindössze csak idegesített, hogy nem írod ki az illető nevét.

Egyébként tetszett a nyitókép az Odúban, az indulás az ispotályba szintén elég jellemző volt rájuk.
Maga a történet nem túl eseménydús, inkább a lelki oldalra koncentrálsz, ami nem lenne rossz (sőt), csak nekem sok volt már a cukros mázból. Az én megítélésem szerint nem találtad meg az egyensúlyt. Harryből úgy csináltál egy tökéletes figurát, hogy Ginny álmát leszámítva meg sem jelent, mégis az idegeimre ment. Nemcsak a tetteivel, hanem ezzel a kollektív felmagasztalással, amit a Weasleyk véghezvittek vele kapcsolatban. Úgy beszéltek róla, mint egy félistenről, ugyanakkor a család egyik fele gondolatban már el is temette szegényt, nem hiszem, hogy ennyire reményvesztettek lennének, nem jellemző rájuk.

A karaktereket ezt leszámítva nagyrészt jól hoztad, már Weasleyéket, mindenki hasonlított önmagára, felfedeztem bennük Rowling karaktereit, csak helyenként túl sok lett belőlük, túlzásokba estél.

A kulcsokat jól beleépítetted, főleg a zenét, az Arthur-Ginny beszélgetés alapján sejtettem, mi lesz Harry ajándéka, hát figyelmes egy fickó, ha még be is hangolta.

Sokat ragozni nem tudok a dolgon, te sem vitted túlzásba, én sem fogom, szóval jöjjenek a pontjaim:

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? Azt hiszem, itt mindent tökéletesen hoztál. A csapatnak tökéletesen megfelelt, Weasleyk voltak bőven, a karácsony körül forgott minden, és a zene is jó lett. 10 pont.

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Igen, bár rohadtul idegesítettek, nekem már átestek a ló túloldalára. 9 pont.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Ahogy azt írtam, nem vitted túlzásba, elég egyszerű volt a cselekmény. Logikai buktatók nem voltak, bár engem zavart ez az időbeli mászkálás, mármint hogy ötödéves kígyótámadás, de mégsem ötödévben játszódik. Nem lett az igazi. 8 pont

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Helyesírás rendben volt a legtöbb helyen, apróbb elírásokat találtam. A stílus jó volt, de nem az a fajta, amiért rajongani tudok. Maga a történet jól volt felépítve, szép íve volt és a végén az álom feldobta. Benne volt minden kötelező, de nem volt kiemelkedő. 8 pont.

Összességében mennyire tetszett a történet? A vége egyértelműen felhúzta. A kissé kusza álommal megfogtál, és így megint úgy jártam, mint korábban egy másik történetnél: a számomra tetsző befejezés miatt jobb pontokat tudok adni, pedig önmagában a sztori eléggé felemás lett.
8 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv,
A mohóság maga.

Amitől vörös lett a Weasleyk haja

Szia!

A történeteden nem volt könnyű átrágni magam. Kicsit vontatott, kicsit hosszú lett az én ízlésemnek. A mesés betétek tetszettek, hihetetlenül ötletes volt, bár stílusilag nem mondanám az írásod kiforrottnak. A jelen idejű események már kevésbé voltak jók. Plusz nem örülök, hogy egyfolytában Harry a történetek főszereplője. Nem a te hibád, hogy a tied a sokadik, ami nem Weasley szemszögből íródott, de ez egy Weasley kihívás, itt is elmondom, miért kellett Harry szemszögén keresztül bemutatni a családot? Van kismillió családtag, jobb lett volna egyet közülük választani. Arról nem beszélve, hogy Rowling egyszer már bemutatta nekünk, miként ismerkedik össze Harry Weasleyékkel, szerintem jobb lett volna ezt más irányból megközelíteni.

Egyébként hadd mondjam el, hogy a bevezető jelenet annyira tetszett, hogy szinte rátapadtam a képernyőre egy „Na végre!” felkiáltással, aztán ezt a lelkesedésem fokozatosan leromboltad Harryvel, meg utána a kicsit szedett-vedett jelenetekkel.

A legnagyobb bajom az, hogy a mesés részek közötti események is mesések lettek, úgy írtad le őket, hogy nem váltak igazán külön a cikornyás betűvel írt részektől. Nekem sok volt már a családi idill, a mesék nyomán megvilágosult szereplők. Jobb lett volna stílusban is élesen elválasztani a két történetet, nem pusztán betűszedésben.

A végén Molly piruettje a kertben megint zseniális volt, tehát sikerült a sztorit keretbe foglalnod ezzel.

A leírás alapján egyáltalán nem ilyen sztorit vártam, azt hittem, végig a múltban fogunk kalandozni, de mint már mondtam, az ötlet tetszett. A kivitelezés már annyira nem.
Az egyik mesében, azt hiszem, Percyében, a főszereplőd betér egy templomba, ami varázslóknál olyan nagyon nem szokás.

A briteknél a palacsinta nagyon hasonló a miénkhez, szinte ugyanúgy készítik. Pont olyan vékony is. Északon a skótok csinálják az amerikai palacsintához hasonlóan vastagabbra, de Weasleyék nem skótok, tehát arra kell következtetnem, hogy tökéletesen jól ismerik a palacsintát.

Az estély szó ly, nem pedig j.
Továbbá: kimaradt Bill meséje. Hova lett? Vagy azt össze akartad mosni Percyével? Mondjuk látom, hogy már így is a határon mozogtál a szószámot illetően, de akkor meg jobb lett volna kicsit rövidebbre fogni. Kivenni mondjuk a töltelék jelneteket, mint például a boltba járást, vagy az eldugult kéményt, vagy mondjuk rövidebben időzni az elején a Roxfortban és a vonaton. A mesék között is volt olyan, ami feleslegesen hosszúra nyúlt, néhol meg csak elvágtad a végét, mint például Ginnyénél. Azt egy kicsit elsietted. Sajnos az embernek néha muszáj megszabadulnia a sztorija bizonyos részeitől, bármennyire is ragaszkodik hozzájuk.

Azt hiszem, minden gondolatom leírtam, jöjjenek is a pontjaim:

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? A történet tökéletesen megfelelt a csapatnak és a témának. A Weasleyk egyértelműen jelen voltak, nagyon ötletes volt ráadásul a felhasználás. Az idézet ugyanígy. A karácsonyt is megkaptuk, ráadásul extra dózisban, a zene viszont nekem nem passzolt annyira. Gondolom, a tisztáson táncoló holdgyermek jeleneténél volt benne, emiatt annyira nem volt hangsúlyos, bár a jelenethez illett. Harry főszereplése miatt levontam még egy pontot, így a vége: 8 pont

Karakterhűek voltak-e a szereplők? Igen, azok voltak, bár a nem mesés részeknél néha kicsit sarkítottál a jellemükön, már-már túlzásokba hajlott, pláne Percynél. 9 pont

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? Húha, igen, itt maradtak hibák. Ötletesek voltak a mesés részek, leginkább Percy és a szeplők meséje tetszett, azért odáig voltam. Fent említettem már néhány elhibázott részt, nem ismételném magam. 8 pont.

Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? Helyesírással voltak bajok. Rengeteg felkiáltójelet használsz teljesen feleslegesen, és végig nagybetűvel írtad a karácsonyt, amit egyébként nem kellene. Helyenként sok volt a szóismétlés, főleg „a fiú”, „a lány” kifejezéseket használtad egy-egy helyen rengetegszer. A stílusod kiforratlan, és mint írtam, a nem mesés részek is mesések voltak, nekem ez nem tetszett. A forma és a szerkezet viszont zseniális lett, úgyhogy itt nagy bajban vagyok. Legyen 7 pont.

Összességében mennyire tetszett a történet? Igen is meg nem is. 7 pont.

Üdv,
A mohóság maga.