Ira kritikái

A tovább mögött megtalálhatóak a Haragtól kapott pontok.

Ginny ajándéka

Szia!

Miért épp „Ginny ajándéka” a cím? Sokkal inkább illett volna a „Szilveszter a Weaslyknél” vagy „Családi szilveszter” megnevezés, mert a mostani nagyon nem fedi a valóságot. Akkor lenne jó, ha Ginny mindenki előtt titokban tartja az állapotát, ha leírtad volna szépen sorban, hogyan jön rá, mennyire izgatott vagy döbbent, örül-e, fél-e? Majd ahogy elmondja Harrynek, vagy ahogy a végén olvashattuk, az egész családnak.

A történet olyan, mint egy asztal, aminek négy láb helyett kettő jutott és inog, billeg, nem találja az egyensúlyt, pláne a sehogy sem passzoló rémálom kezdettel…. Az egésznek nincs később jelentősége, még csak nem említi Harrynek a dolgot, tehát… miért is volt rá szükség?

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/8
Springnek végül is Spring. Nem volt szomorkás, de annyira felhőtlen se, hogy jobb kedvre derüljek. A szilveszter kulcsot jól felhasználtad, a zeneszám beépítését/felhasználását viszont szerintem eléggé félreértelmezted. Annyira túlzásba vitted, hogy legszívesebben kitöröltem volna azokat a részeket, ahol szó szerint a képembe vágod. Nem adott kellemes élményt… Ráadásul ha az alatt hallgattam, amíg olvastam a történetet, akkor max. az elejére tudnám elképzelni aláfestésnek.
Kicsit megcsúszott a kulcshasználat, jobb ha inkább köré épül a történet, nem pedig randomra beleirkálod, hogy „nesze, tessék”. De legközelebb már kicsit jobban fog sikerülni remélhetőleg.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/6
Talán a vacsorás jelenetnél hangolódtál rájuk leginkább, és jó volt látni, hogy belejössz, és kicsit életre kapnak valamelyest a szereplők. Egyébként kidolgozatlanok, mintha pusztán nevekről írtál volna, nem emberekről. Semmi plusz, semmi mögöttes tartalom… Molly tüsténkedése volt az egyetlen, amire azt mondom: ez igen.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/4,5
Nincs is benne cselekmény. Egy egész jó és izgalmas történetet lehetett volna kerekíteni a rémálomnak szánt – és egyébként a történethez egyáltalán nem passzoló – részhez. Ha nem álom, hanem valóság, és tényleg történik valami rossz velük, akkor leírhattad volna, hogy Mollyék mennyire megijednek, és egy egész szomorú karácsony-szilveszter köszöntött volna rájuk. Csakhogy Spring csapatban voltál, és értem, hogy ehhez próbáltad tartani magad, de valahogy az egész olyan darabos, össze nem illő, hogy csak kapkodtam a fejem.
A vége hirtelen, a jókedv és ujjongás után se kép, se hang… Ráadásul szerkezetileg sem az igazi, ugyanis nem a „bevezető-tárgyalás-bonyodalom-befejezés vagy csattanó” jó öreg téglákból épült, hanem össze-vissza.
A Molly-Arthur kaland már-már aranyosnak mondható, ha nem lett volna tele túlzásokkal és ha nem gabalyodtál volna bele helyenként magad is. Mollynak volt már komoly udvarlója tizenhárom évesen? Aki már ráadásul elég régóta a barátja? Nem korai ez egy kicsit? Aztán a mesébe illő óvatoskodás hetedik évig… Olyan Disney-hercegnősbe hajló.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/6
Azt hiszem, alapos és türelmes bétád lehetett, mert a történet gyengéi mellett nem hiszem, hogy a kivitel az száz százalékos lenne. A fogalmazásmód „éretlen” nagyon-nagyon sokat kell még olvasni hozzá, hogy ne csak leírt sorok legyenek a végén, hanem érzések, jellemek és tartalom is.
A párbeszédeknél nem használod jól a mondatvégi írásjeleket, a továbbiakban majd arra is figyelj!

Összességében mennyire tetszett a történet? 10/5,5
Nem szeretném sem lehúzni, sem túlértékelni, amit alkottál. Sok minden hiányos és csiszolatlan, mondhatni „még zöld”, de ha megfogadod a tanácsainkat, akkor úgy hiszem sok minden változni fog egy másik történetnél. Nem teljesen rossz amit írtál, néhány pillanatot egész jól megfogtál, tehát… Nem lesz itt gond később, csak legyél kitartó!


Ira, a haragos

Örökké együtt

Szia!

Annyiszor nekifutottam ennek a résznek… Mindenkinek írtam pár – hasznosnak vélt – sort a pontozás előtt, de itt annyi mindent kellene kiemelnem, hogy inkább nem szaporítom a szót. Maradjunk annyiban, hogy a téma komolysága és drámaisága sehol sem volt érezhető, talán csak elvétve. Ahelyett, hogy lehangolt volna a történet, sok helyen felnevettem – olyan silányul és meggondolatlanul lett megfogalmazva jó pár jelenet, hogy már-már paródiába csapott át.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/10
Borongósnak borongós volt, a zene is megadott egy alaphangulatot – annak ellenére, hogy mégse sikerült azonosulnom Goerge-dzsal. Az Halloween szerepelt benne, a Weasleyk szintén jelen voltak, és az idézet is passzolt.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/6
Elvétve eltaláltad őket, de semmi pluszt nem adtál nekik. A kihívás célja nem az volt, hogy a Weasleyk ugyanazokat mondogassák egymásnak, amit már egyszer elolvashattunk a könyvekben – nem biztos, hogy szóról szóra, csak lényegében -, hanem hogy olyan eseményeket találj ki, amelyek kapcsán esetleg más színben tűnhetnek fel. Fred önző volt, George pedig olyan kusza karakterré avanzsált, hogy hűha. Abszolút nem értettem, hogy akkor is végül miért lett öngyilkos… Semmi értelme nincs a halálának.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/5
Ebben mi volt a cselekmény? Mármint azontúl, hogy egy mondvacsinált indokkal megjelent Fred szelleme és George megölte magát, mert az ikertestvére javasolta neki.
Nem egy helyen meghazudtoltad a saját soraidat – egy alkotó legnagyobb hibája, ha nem tudja mit ír. Az első részben Remus és Dora élnek, a másodikban pedig nem tudnak tanácsot adni George-nak, mert mégis inkább meghaltak.
Prológust akkor kell írni, ha a könyvhöz képest változtatsz az eseményeken – pl. hogy életben hagyod Dumbledore-t vagy Pitont, vagy mégse zajlott le a végső csata, stb., és ezt közlöd az olvasókkal, hogy értsék, mit akarsz, mi várható a továbbiakban. Ezzel szemben te leírtad, amit eddig is tudunk. Miért csináltad? A bevezető a történet mérvadója. Ha nem tetszik az első pár sor, nem fogsz meg vele senkit és nem fogja elolvasni… Én legszívesebben becsuktam volna, de mivel egy történet sem maradhat pontozatlan, mert érvénytelennek számít majd a voksom, így folytatnom kellett. Magamtól nem tettem volna.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/4
Egy tőmondat temetőt írtál. A prológus felesleges volt, az epilógus komikusra sikerült, és közben száraz is lett, mint egy stáblista. Sosem gondoltam volna, hogy lehet ezt a kettő jelzőt ugyanarra a dologra használni, de most pontosan fedik a véleményem. Molly öngyilkossági kísérletei és Ginny vetélése szomorú események, mégis sebtében vágtad elénk, átrohantál mindenkin, időt se hagyva arra, hogy felfogjuk, mi történt velük... Aztán ott van még Ron szoborra mosolygása – miért csak egy van? Fredék ikrek voltak…

Összességében mennyire tetszett a történet? 10/5
Nem lettem gazdagabb. Nem értettem, George miért döntött inkább az öngyilkosság mellett. Olyan sietősen és szűkszavúan lett elém tárva minden, ráadásul hibásan is, hogy még ráhangolódni, élvezni se tudtam.

Olvasni, olvasni, olvasni! Ha csak egy kicsivel jobb lenne a stilisztika, rengeteget lendítene a fogalmazáson, az olvasó pedig sokkal jobban belemerülhetne. George vívódására egyáltalán nem fektettél hangsúlyt, csak feltetted a kérdéseket, amelyek költőiek maradtak: ”Ó, miért legyek öngyilkos? Miért menjek Fred után? – kérdezte George, majd felakasztotta magát.”
Az sovány válasz, hogy az ikrek nem tudnak egymás nélkül élni. Valóban nehezebb lehet – nem tudom -, de nem kilátástalan, mert George nincs egyedül. Sose volt. És bár Fred valóban a másik fele, már csak azért is véghezvitte azt, amit együtt akartak elérni. Ennyivel tartozott neki, és ezt el is olvashattuk a könyvekben. Neked nagyon jó magyarázatot kellett volna adni az öngyilkosságra, ehelyett fityiszt kaptunk.

Ira, a haragos

Sorsforduló(k)

Szia!

Örültem, hogy valóban Weasleyéken volt a hangsúly. Jó próbálkozás.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/10
A kulcsok a helyükön voltak. A „spring hangulat” nekem érezhető volt, a születésnap is jól be volt építve, és nem csak egyetlen téglaként, hanem tényleg ez az ünnep képezte a falakat. Ami egyedül kilógott nekem, az a zene volt. Nagyjából a felénél járhatott a szám, amikor leállítottam olvasás alatt, mert sehová sem illett. A kapott darab idővel tempósabbá válik, feszültséget kelt a gyorsulással, ezzel szemben a mini novelláid nem követték ezt a felfokozottságot. Nem azt mondom, hogy zenére kell komponálni a szöveget, de ha valóban felhasználtad volna, akkor egy zűrös, vidám, csetepatés Weasley-szülinapot rittyenthettél volna jó sok hangos szóval és akár tányérdobálással is. Olyan apró semmiségekből indulhatott volna az egész, aminek a vége akár nagy hahotázásba torkollhatott. De persze ez szubjektív, mindenki másra asszociál. Nekem e téren nem volt egyben, és mindent figyelembe kell vennem.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/7
Karakterhűek voltak, ugyanakkor nem adták vissza a tipikus Weasley-féle nyüzsgést, vidámságot. Eltértek, de nem viselkedtek kiugróan sem. Az „erőltetett” lenne a megfelelő szó, de mivel én se hozom jól őket, nem dobálózom a jelzőkkel.

Az, hogy Victoire nem ismerte fel Charlie bácsikáját, elég nagy baj. Charlie a Weasleyk büszkesége, aki nagy kutató, veszélyfüggő, legendás és bátor sárkányász. Legalább képről!!!! el kellett volna dicsekednie Billnek – akit amúgy hiányoltam. Eléggé. És ezek szerint Charlie tizenegy évig haza se dugta az orrát? Vagy nyolcig? Mert négy-ötéves kortól már emlékszünk az emberekre, főleg az egyszer látott nagybácsikra, akik fontosak és emlegetve vannak.
A kislány és az anyuka is idegesítőek voltak, de talán azért irritáltak jobban, mert nem szeretem őket annyira.

Ronról bőven el tudom képzelni, hogy elfelejti a jeles dátumokat, úgyhogy az a rész végül is teljesen stimmelt.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/6
Elvarratlan szál nem maradt benne, viszont nem is volt „aha élmény”. Ami azért kár, mert a Weasley szülinap bőven más kategória, mint simán a „varázsló szülinap”, pedig az se elhanyagolandó. Nem volt benne eredetiség, újdonság, a jól kitaposott utakról olvashattam – pl. Arthur elrontott bájitala, ami alapvetően jó ötletnek tűnt, mert bár valóban sablonos, mégis sokat ki lehetett volna hozni belőle, de pont ott szakítottad meg a bonyodalmat, ahol épp fokozni kellett volna. Ezzel az egyetlen szegmenssel zsebre tehetted volna az összes többit, ha kicsit jobban belegondolsz és rádolgozol. Úgy vélem, Molly direkt volt hátralökve, mert így megkímélted magad attól, hogy esetleg kifejtsd ezt a részt… Ezzel nincs is gond, értem én, nem akartál belebonyolódni, viszont ezt diszkrétebben kell intézni, mert túlságosan érződött, hogy túl akarsz lenni az egészen. Molly elsőként üdvözölne egy rokont, ezzel szemben ki se dugta az orrát a konyhából, pedig mind tudjuk, hogy szívélyes fogadtatásból akár leckéket is adhatna…

A születésnap megegyezett a négy apró történetben, viszont semmi más közük nem volt egymáshoz. Talán szerencsésebb lett volna egy születésnapot kiragadni több szemszögből, mert így inkább darabos volt, mint összefüggő. Lehet, hogy nem is volt célod „összehozni” a részleteket kerek egésszé, de azért hiányzott valami csattanó mindegyikből.

A befejezés szarvashiba lett. Összecsapott. Nyitott maradt, legalább a „VÉGE” felirat kellett volna, ha más nem jutott eszedbe befejezésül, mert a szómagyarázat úgy egybeolvadt az egésszel, hogy úha. Ilyenkor minimum pár „enter”, szerzői megjegyzés, majd szómagyarázat. Mert ez a jelenlegi formájában nagyon nem szép. Mint mikor egy kislánynak közvetlen a hajgumi alatt nyisszantod le a copfját.

A „Sorforduló(k)” mint cím… Nos, nem minden esetben illik a történetekre, csak ha belemagyarázom. Viszont nem is ejtek róla több szót, mert több száz olyan kiadott könyv létezik ma is, ami egyáltalán nincs összhangban a címével.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/7
Maradjunk annyiban, hogy van mit csiszolni. Jó béta, sok olvasás, és már látható lesz a fejlődés – elsősorban a stilisztikára értem ezt, mert a leírórészek nem mélyítették az élményt . A történetnek mindig kell egy mag. Tudni kell hol sok, hol elég, hol unalmas, hol terjengős. Ha az olvasó elé dobod a mézesmadzagot, és húzod-húzod, ne akkor rántsd el előle, amikor utánanyúl, mert felhúzza az orrát, és nem kér többet.
A stílusod még nem kiforrott, de elég képlékeny ahhoz, hogy jó irányba forduljon. Viszont tetszett, hogy nem ijedtél meg és több téren kipróbáltad magad, még ha nem is sikerült hibátlanul.

Összességében mennyire tetszett a történet? 10/6,5
Nem volt annyira hangulatos, hogy többször visszatérjek és újraolvassam legalább az egyik kis novellácskát. Nem volt Weasley-érzésem, ugyanakkor díjazom, hogy színesíteni szeretted volna a felhozatalt – választék volt bőven, te pedig kiragadtad, amit jónak éreztél. Azért köszönöm az élményt!

Ira, a haragos

Farkas és bárány

Szia!

Meglepő párosról írtál. Nekem sose jutott volna eszembe, hogy Teddy épp Lily Luna iránt érezzen bármi mást, mint kereszttestvéri szeretetet… Ettől persze még nagyon is elképzelhető. Különös pikantériája volt az egésznek, pláne úgy, hogy Teddy végignézte, ahogy a Potter-lány nővé cseperedik – mennyi bűn, mennyi elfojtott érzés és reményvesztettség mardoshatta őt! Ebből keletkezhetett a birtokló düh, amit végül nem tudott kiirtani magából. Olyan volt, mintha Teddy Lilyt hibáztatná azért, amit mindketten éreznek. Mintha Lilynek lett volna egy kívánsága, miszerint ő és Teddy legyenek együtt, legyenek szerelmesek, Teddy pedig ezért haragszik rá… Legalábbis nekem ezt adták a soraid. Mintha Teddy szerint mindenről csak a boszorka tehetne.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok?10/9
Az Autumn-rész pipálva, hisz a vívódásuk (inkább Lilyé) nem volt egy vidám dolog. Ugyanakkor az eleje humoros volt, ami nekem tetszett, hiszen épp elég komor volt az egész érzelmi szempontból. A szilveszter benne volt, és végül is nem egy olyan ünnep, ami az ő világukban kiemelkedő fontosságú lenne, tehát… Nekem különösen tetszett, hogy az első komolyabb „lépés” kettejük között épp azon az estén lett meglépve. Egy mérföldkő. Mindkettejük számára világossá vált, hogy ez… nem csak a családi állapotuktól olyan bonyolult, hanem még a saját makacsságuk is megnehezíti.
Ami a zenét illeti, én magyarul is meghallgattam. Szomorkás, ez illett is a novellához, de mégis valahogy különvált, pedig az lett volna jó, ha egybeolvad.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/10
Ilyen esetben nehéz felmérni, hiszen Teddy és Lily is a következő generációhoz tartoznak, így szabadabb kezet lehet kapni. Tetszett, hogy Teddyben valóban ott bujkál a farkas, aki igenis a magáénak akarja tudni a báránykát, aki jelen esetben Lily Luna. Elég diszharmonikus a kapcsolatuk, tipikus se veled, se nélküled összeférhetetlenség… Amit talán hiányoltam, az Harry közbelépése. Kicsit arról is jó lett volna olvasni, ő hogyan látja mindezt, de aztán belegondoltam, és tényleg nem lett volna ésszerű belemélyedni, mivel elsősorban Weasley-központú kell, hogy legyen a történet. Mindenesetre annyi még belefért volna, hogy Harry mond valamit a lányának.
Ginnyről most először olvastam anyaszerepben úgy, hogy kamasz, félig felnőtt gyerekekkel kell megbirkóznia. Vele kapcsolatban nincs kivetni valóm.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/7
A szerkezet miatt sok helyen elcsúsztam, ezt majd a másik pontban fejteném ki tehát. Ami zavart, és többszöri elolvasásra sem lettem okosabb az az, hogy egyáltalán nem értettem a végén lévő, szinte teljesen különálló „akármit”. Azért „akármi”, mert nem tudom, kié a szemszög , és sejtettem, hogy Teddyék kapcsolatáról van szó, az ő „történetükről”, akkor is jó lett volna egyértelműbbé tenni. Teljesen leszakadt az előzményről, mintha egy másik szerző biggyesztette volna oda. Nekem úgy tűnt legalábbis. Lehet, keményfejű vagyok, de arra is gondolni, hogy nem mindenki „veszi a lapot” első körben.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/6
Helyenként zavart a vesszőhasználat, valamint a stilisztikáját sem éreztem az igazinak. És akkor rátérek az előző pontban ejtett célzásomra: jelenetváltáskor nem véletlenül kell éreztetni az olvasóval, hogy változik a helyszín/szemszög/cselekmény/esemény. Nagyon zavaró volt, hogy amikor épp belemélyedtem Lily gondolataiba, nem jelezte nekem semmi előre, hogy „aha, mindjárt egy másik szereplő jön”, és hirtelen ért a felismerés, hogy Harry irodájában vagyok a háborgó Teddy Lupinnal. Valamint az elején is. A kislányos szomorkodást egy éles váltás követte, évek teltek el, én meg nem tudtam, mi van. Rengeteget rontott az élményen.

Összességében mennyire tetszett a történet?10/8
Az ötletet izgalmasnak, érdekesnek tartom, egy nagyon jó alapnak, amiből akár több mindent is ki lehetett volna hozni. Sokkal szebben ki lehetett volna fejteni, többet érdemelt volna minden szegmense a műnek. Elnaggyázva kaptam Teddy érzéseiből (bár itt a férfi szűkszavúság is egy ok lehet, viszont én akkor is szívesen olvastam volna róla is többet), a környezetükből. Nem tudom, hogy fogadta a többi Weasley az ő szimpatizálásukat, illetve azt sem, hogy végül hogyan jutottak közös nevezőre egymással. Azt is értem, hogy nem térhettél ki mindenkire teljesen, hiszen a Weasley a lényeg, de nekem mégse volt olyan kerek így.

Ira, a haragos

A Weasley Varázsvicc Vállalat első hivatalos megbízása

Szia!

Póttörténet ide vagy oda, dicsérendő, hogy sokkal jobb megoldásokkal és ötletekkel találkoztam. Ha kevés idő áll rendelkezésre, van aki leblokkol, van akit ösztönöz… Itt az utóbbi történt.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/10
A Spring tapintható volt, Halloween a helyén, a zene is teljesen olyan volt, mintha Fredék ténykedésére írták volna aláfestésnek, tehát gratulálok! Az idézet szerint, illetve azt felhasználva inkább a barátságot kellett volna jobban hangsúlyozni, ezzel szemben itt inkább a testvéri kapcsolatok voltak kiemelve. Bár nem elsődleges kulcs, de ha már kaptátok/választottátok, nem árt jobban figyelembe venni. Ettől eltekintve végül is minden jó, és ha még nagyon belemagyarázkodok, az idézet is passzol… De nem kéne magyarázni.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/7
Talán Fredék. És Dumbledore. A csínyek, amik egyébként bravúrosan és szórakoztatóan sikerültek, elvitték az egészet. Nem jutott idő igazán egy szereplőre se, csak elvétve egy-egy párbeszédből csillapíthattuk ebbéli éhségünket… És én képletesen szólva sem laktam jól. Még csak félig se. Úgyhogy ez most… nálam kicsit több mint közepes értéket kap.
Aztán volt egy Draco/Charlie jelenet is… Jól értettem a célzást, hogy Draco is szimpatizál a férfival? Ami nem gond, de… miért kell slashtanyát építeni indoktalanul?
Harry sem az igazi. Esetleg pár helyen.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/6
Most jön Ira fekete levese: egyáltalán nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy Harry ötödéves, alias 15-6. őszét tölti és… Charlie gyakorlatilag megrontja őt, bármilyen oldalról nézzük. Egyáltalán miért kellett ide a slash? Sőt, semmilyen romantika, egy kamaszos párkapcsolati „malőr” sem kellett volna, esetleg célzás vagy említés szintjén. Ehelyett bele lett dolgozva – bár nagyon kilógott – mondvacsinált indokokkal, miért is van ott Charlie. És hogy nem szóltak semmit a kapcsolatukra? Helyettes prof és kisdiák. Ááááá, hát persze. Mindjárt esküvő!
Harry ebből kifolyólag csak árnyéka lett önmagának. Nem is értem miért épp az ötödév lett kiragadva! Annyira sötét, kegyetlen… Itt teljesen rózsaszínbe lett vonva, mintha mi se történt volna. Ha már amúgy is AU, miért nem későbbi iskolaévet választottál? Hetedévben jóval indokoltabb lett volna minden. Nem kellett volna elgurítani Umbridge-ot se pl. Én azt mondom, ne csomózzunk még egyet olyan kötélen, amin már nincsen hely…
Ami még szúrta a szemem, hogy egy nappal a bál előtt jelentették be a diákoknak az eseményt. Olyan következetlennek hatott. Mintha utólag lenne odaillesztve.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/8
Szarvashibák nem voltak, semmi sem szakított ki a történetfolyamból (eltekintve néha a tartalmat), viszont helyenként mondatszerkezeti furcsaságokat észleltem, és szóismétlést. Egyébként jó volt.

Összességében mennyire tetszett a történet? 10/7
Annyi, de annyi dolog „megvett” engem a történetben – gondolok itt természeten a csínyekre, a bálra, jelmezekre. Eszembe se jutottak volna olyan megoldások, amelyek itt voltak felsorakoztatva. A begyömöszölt szerelmi szál nélkül egy nagyon jó helyen lenne a történet nálam. Nem a slash zavart, hanem az indoktalanság. Komolytalannak tűnt. Rajongósnak. Nekem sokat elvett az élményből, úgyhogy most nem pontozom magasságokba ezt a részt…


Ira, a haragos

Csendes éj

Szervusz!

Még egy kígyótámadás halálfalókkal. Harry ezúttal sem hazudtolja meg önmagát: nem tudja elviselni, hogy még egy ember miatta sérüljön/haljon meg, ezért mártírt játszik. Újra. Sokadszorra. Egyszerű alap, jó gondolat, hiszen kapcsolódni tud a történtekhez, ám engem valahogy mégse fogott meg. Nem tudom mi okozza a nem tetszésemet, hiszen alapjáraton semmi probléma nincsen a történettel, nem kapkodtál, nem hagytál elvarratlan szálat, de… Talán éppen az zavart, hogy nem történt semmi olyasmi, egyetlen olyan fordulat se, ami kicsit felrázta volna az eseményeket.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/10
Erre a szempontra maximális pontszám jár neked is, mivel a kulcsszavak fel lettek használva, ráadásul jól is. Az autumn tapintható volt, a karácsony köré épült minden, tényleg középen volt, illetve végre illő volt a zene is. Bár kicsit erőltetettnek érzem a beépítését, akkor is ott volt, úgyhogy egy szavam se lehet.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/6
Igen is, nem is. Azzal, hogy lemondtak Harryről – bár nem mondták ki, akkor is úgy éreztem, minden mozzanatukból sütött -, értéküket vesztették. Erőltetettnek éreztem, talán épp amiatt, hogy szinte mindenki kimondatlanul gyászolt. Mrs Weasley ért a legközelebb hozzám, egyedül miatta nem adtam hat pontnál kevesebbet.

Harry a másik sarkalatos pont – aki ugyan nem jelent meg, mégis végig beszéd tárgya volt, érzéseket váltott ki, gondolatok közé furakodott… Eléggé zavart, hogy nem hittek a felépülésében. De örülök, hogy Fredék hatására kimondták és elszégyellték magukat egy kissé.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/7
Cselekményről ezúttal nem beszélhetünk. Önmagában nem hiányzott, kerek volt, nekem mégis ez az eseménytelenség vett el az egészből. Nem kell feltétlen feszültnek, izgalmasnak, akciósnak lennie egy műnek, pláne nem egy olyan ficnek, aminek „Csendes éj” a címe, de nem szabad azt se megengedni, hogy ellaposodjon. A meglepetés ereje sem jött át, vagyis Harry ajándékainak felfedezése. Olyan volt, mintha azt mondták volna, hogy „óóó, ajándék Harrytől… de ne bontsuk ki, mert haldoklik!”
Bizonyára furcsa és… nem tudjuk magunkban hová tenni, ha olyasvalakitől kapunk ajándékot, akivel valamiért egy ideig, vagy már egyáltalán nem találkozhatunk, mégis… Ezt a jelenetet sem éreztem eltaláltnak. Talán a kórházi látogatás volt az egyetlen, amit igazinak éreztem.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/7
Helylesírási hibák nem voltak, viszont a stilisztika, a fogalmazásmód… ezek állandóan kizökkentettek. Darabosnak éreztem, mintha tudtad volna, mit akarsz írni, csak épp azt nem, hogyan fogalmazd meg és tárd elénk. Tele voltak kétségekkel, félelemmel, fájdalommal, és egyik sem volt igazán érzékeltetve. Úgy tűnt, össze lett hányva minden olyan szinonima, amit egy ilyen helyzetben használni lehet, és igyekeztél arányosan eloszlatni a szereplők között, hogy mindenkinek jusson.

Nem egy mondatba annyira belegabalyodtál, hogy az elejének és a végének nem lett összhatása.
A vesszők több helyen megtáltosodtak, épp ellenkezőleg voltak kitéve, mint ahogy használni kellett volna őket.

Ginnyt állandóan mosogatni száműzted, mintha házimunka közben nem emészthetné magát a fájdalmival az ember. Nem tudom, miért vélted jó ötletnek, de épp rákontráztál a dologra: mosogatás közben tökéletesen bele lehet temetkezni a melankóliába, ilyenkor az ember rutinosan nyúl a használati tárgyakhoz és még csak nem is figyelünk arra, mit is csinálunk épp. Ez van portalanításkor, söprögetéskor, fadíszítéskor, és még sorolhatnám. A munkába menekülés sose old meg semmit, mert ha nem is pont abban a pillanatban, de visszatérnek a nyomasztó vagy örömteli érzések és gondolatok.

Összességében mennyire tetszett a történet? 10/7
Bár jócskán belevájkáltam néhány dologba, csak azért nem pontozhatok az alsó határokig, mert én sok dolgot máshogy képzelek, vagy épp másképp fogalmaznék. A végét túlzásnak érzem, bár reményt ad, és néhány köteled felold, mégsem tartom jó lezárásnak. Ha nyitott maradt volna, és továbbra sem hagysz semmi nyomot arra, hogy Harry sorsa mi lesz, az adott volna neki egy keserédes fűszert… Ebből az álomból viszont rájöttem, hogy „Boldog vég” párti vagy… Talán jobb lett volna egy spring hangulatú töri? Jövőre kiderülhet.

Ira, a hargos

Amitől vörös lett a Weasleyk haja

Szia!

Hűha. Látom, feltüntetted a korhatárt, de sokkal találóbb lett volna, hogy 12 éven aluliaknak szánod, mert… Nagyon gyermeteg lett, álomporos csodafic, ami annyira hangulatos és aktuális akart lenni, hogy úgy érzem, a falhoz szegez és nem ereszt. Túlzás, túlzás, már-már kényelmetlenül jóságos és szeretet gazdag.
Eddig csak azt szajkóztuk, mennyire nincs hozzáadva semmi a karakterekhez, hogy mennyi a hiányosság, a le nem írt lényeg. Nos, ami nem volt benne a többi történetben, az úgy tűnik, mind itt talált menedéket.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/10
Minden stimmelt. Erre egy szavam sincs, teljes pontszám.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/7
Igen, de irritáltak. A mesék olyan mesések voltak és bántóan hosszúak, hogy elnyomták a karaktereket. Túl volt díszítve, nagyon barokkos volt.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/6
Jó ötlet lett volna lényegében ez a karácsonyi mese-ügy, de semmivel sem lettem gazdagabb. Átmeséltél olyan jeleneteket, amiket már egyszer elolvastam a könyvben. A meséken kívüli cselekmény valójában üresjárat, nélkülük egyhangú lett volna az egész. Ráadásul Harryék első évét céloztad meg, közben mind tudjuk, hogy teljesen máshogy alakult… Az lett volna szép ebben, ha sokkal jobb vagy átélhetőbb karácsonyt társz elénk, de ez nem sikerült.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/5,5
Hát itt minden volt. Azt hittem a legelején, hogy végre, igen, igen, igen, A TÖRTÉNET! Ami megkoronázza a kihívást, amire mindig emlékezni fogok… Nos, az utóbbi valóban bejött, de a vegyes élmények miatt fogom megjegyezni a sztorit.
Rég láttam ilyen túldíszített, barokkos körmondatokat – tele töltelékkel, magyarázatokkal, amiknek nincs is nagy jelentőségük, csak fogják a helyet, ráadásul egyedül arra voltak jól, hogy belegabalyodj a mondandódba. Mint mikor a mesemondók gesztikulálnak, miközben mesélnek… Hajlítanak, hatásvadász módon megállnak, hátha ezzel majd izgalmat, feszültséget keltenek, de inkább… nem is tudom. Ellenkező hatást kellenek. Elnyújtják. Sok helyen ismételgeted a tájleíró részeket is, ami felesleges volt. A kevesebb több, és milyen igaz!
Az apró mesék nem korhűek, középkorban pl. biztosan nem használnak olyan szavakat, mint a „nagy durranás” stb. Ez megint csak elvett az egészből. Akárhogy is váltottál másik betűtípusra, maga a valóság nem határolódott el, mintha a Harry Potter a Disney gyártósorának egy terméke lenne. Ez annyira bosszantott, hogy legszívesebben átugrottam volna az udvariaskodó részeket. Én tizenegy évesen valahogy egyáltalán nem tudtam azonosulni az ilyesmivel, ha így visszagondolok… A történet talán akkor lett volna hitelesebb, ha Harryék hét-nyolcévesek, úgyhogy ez megint kicsit félrecsúszott.

Összességében mennyire tetszett a történet? 10/6,5
Miért Harry volt a középpontban? Állandóan az ő kegyeit lesték, ami szép gesztus, csakhogy teljesen elvitte az egészet egy olyan irányba, ami már ellenkezik a kihívás lényegével. Ez a „mese a mesében” nem az én kenyerem, magamtól egyáltalán nem fogtam volna bele a történetbe, de ez már az én saram – nem lehet mindenkinek megfelelni, és nem is kell.
Eléggé szétcincáltam mindent, ami csak szúrta szemem, de… Kétségtelen, hogy eléggé sok időt tölthettél a történet kidolgozásával, tervezgetésével – érződik is. A baj az, hogy feleennyi szószámmal és tanulságos történettel is meg lehetett volna oldani, és talán még tetszett is volna. De persze, az én véleményem csak egy a sok közül. Nem célom letörni vagy elkedvetleníteni, mert szerintem én se itt írtam volna életem fő művét, sőt. Arányiban van hiba az egésszel. Nem szabad lerohanni az olvasót, az összes épkézláb ötletet egyszerre rá zúdítani, hogy „én ilyet is tudok, meg ilyet is”. Mintha egyszerre lőtted volna ki az összes golyódat a fegyverből… Legközelebb egyenként adagold, mert akkor visszatérünk a jóért!

Ira, a haragos

Tánc a Weasleykkel

Szia!

Igyekeztem elfogulatlan maradni a páros miatt, ezért háromszor is „randevúztam” a soraiddal. Első alkalommal mindössze néhány bekezdésbe kukkantottam bele, másodszor már teljesen elolvastam a történetet, majd még egyszer. Akárhogy is igyekeztem, harmadik olvasatra is csak megerősödött bennem, hogy néhány dologtól eltekintve egyáltalán nem tudtam azonosulni a történettel és nem is tetszett.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/8
A Spring mint olyan, a helyén volt – bár a monológok annyira szentimentálisan melankolikusak voltak Draco részéről, hogy bizonyos esetekben inkább az Autumn felé hajlott, de az esküvő hangulata visszahúzta a jó irányba az egészet. Az esküvő szerepelt a ficben, viszont a zene olyan módon fedte a történetet, ami számomra inkább a kárára vált, mint előnyére: ahogy pörgősebb, ritmusosabb lett a közepe felé, a történet eseményei lóugrásban haladtak. Ami arányosan és indokoltan bontakozott ki a zenében, annyira csapodár és kibontatlan maradt a történetben.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/4
Egy-ál-ta-lán. És még csak fel sem volt tüntetve. Ennyire férfiatlan Dracóról nagyon rég olvastam. Selyemfiús volt, irritáló számomra (amikor elmorzsolt egy könnycseppet, majdnem becsuktam a sztorit) – ráadásul szinte az egész történet körülötte forgott, mindenki rá volt kíváncsi… Mintha azért rendezték volna meg az esküvőt, hogy ürügyet szerezzenek arra, hogy meghívják őt. Ami nekem nagyon szúrta a szemem, hogy bár Ron kísérője volt, nem is gratulált az ifjú párnak. Írót sosem minősítek történet alapján, de neked nem jutott eszedbe, hogy ezt nem kéne kihagyni, ha már meghívták? Billel ugyan váltott néhány szót, de pont azokkal nem, akikkel illett volna.

Aztán Ron. Én értem, hogy felnőtt, tapasztalt és érett lett, illetve családapa is, ami felelősségtudatot kíván, de most komolyan? Sokaknak biztosan bejön ez az ömlengő, szűzies és aranyos fluff, de nálam az összes biztosítékot kicsapta.

A Weasley hangulat teljesen átjött ugyan, de én nem hiszem, hogy a család ennyire könnyen vette volna a tényt, hogy Ron Weasley Draco Malfoyjal szimpatizál. Olyan vidáman falatoztak vele egy asztalnál, mintha ő lenne maga az erkölcs és jólelkűség követe, mint Dumbledore. Ezzel nem is lett volna bajom, ha nem lenne teljesen abszurdul, indokolatlan, kidolgozatlan módon a képembe tolva.

Harry fel se tűnt, és bár valóban Weasley-központú novellák/regények szintjén kellett gondolkodnotok, ebben az esetben mégis bőven belefért volna egy Potter-gondolat, mivel Ron az egyik legközelebbi barátja. Ginny majdnem Malfoy nyakába vetette magát, mintha meg se történt volna, hogy első iskolás évében kis híján meghalt Lucius Malfoy miatt, vagy hogy Bellatrix Lestrange majdnem halálra kínozta az ex-sógornőjét… És bár ezekről Draco nem tehet, én a helyükben nem üdvözölném ennyire szívélyesen semmiképp se.
George bemutatkozós jelenetét nem értem. Talán nem emlékszik? Pont Malfoyra? Érdekes.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/6
Én nem tartom kidolgozottnak. Bár elvarratlan szál nem maradt benne, tele vagyok hiányérzettel. Kicsit a Kívánság Üstre hajaz a fanfictionöd… Furcsán hangozhat, de ezt érzem. Mintha valaki fic óhajához lenne szerencsém, mintha tényleg csak a Ron/Draco páros rajongóinak szántad volna. Ezzel az a baj, hogy Ron és Draco külön abszolúte nem ilyenek, és ha együtt lennének, akkor sem lennének ilyenek – és van egy olvasói réteg, akiknek ez szemet szúr. Azoknak, akik olyanok mint én: imádjuk Dracót, Ront is (vagy megbékéltünk vele), de nem fér bele ennyi nyál. Akik szeretik őket együtt romantikusan, azoknak persze belefér, minden jöhet… Ők elnéznek mindent, mert szeretik. De mi? Akik nem feltétlen szeretjük? Akik majd pontozni jönnek? Akik nem arra figyelnek, hogy együtt vannak-e, hanem hogy mégis hogyan döntöttek a másik mellett?

Megtörtént egy mondvacsinált csók. Két szűziesen átlevelezett év után kipattant a szikra. Mindketten Londonban éltek, és inkább évődtek és rimánkodtak, minthogy férfiként viselkedtek volna, ha annyira tetszett a másik jelenléte, és végre elmentek volna inni egyet valahová. Plátói érzéseikre felfigyelt az egyik család, és máris ujjongtak – nem baj ha férfi, csak legyen már valaki! Mindezt úgy, hogy nincs is kifejtve, Ron mióta meleg. Nincs baj ezzel, de helóóó! Annyi emberből egy csak észrevette volna…
Aztán hopp! Esküvő… és. Mindegy. Nem célom lehúzni a történetet, távol álljon tőlem. De ez egy kihívás. Nem az OOC most a legnagyobb baj, hanem hogy erre épült jóformán az egész cselekmény. Fluff ide, romantika oda, a szerelem nem olyan erős, hogy annyi ellentétet, régi sérelmet, ami személyes, testvéri és anyai is (mivel ugye Lucius nem volt rest Molly kislányát felhasználni néhány dologhoz, amibe majdnem belehalt), elintézzünk egy öleléssel. Ha valaki egy olyan család sarja, amelyik éveken át csak és kizárólag árt az enyémnek, az nem tudom, képes-e erre - mármint egy asztalhoz merne-e ülni olyanokkal, akiket vérárulónak, sárvérűnek csúfolt. Ez a belenevelt úriasság kiveszett belőle, ami jó dolog, de nem tudtam meg, mikor és hogyan...
Dracónak tehát most kétségtelenül sok bőrt növesztettél a képére, de legalább vesztett valamennyit a gyávaságából.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/7
A stílus volt az, ami olvastatta a történetet. Az egyetlen dolog, ami tetszett. Bár volt benne baki jócskán, többek között: „tejföl szőke mardekáros” - bár tudom, mire érted, ki kéne emelni, hogy a haja, szemöldöke, mije? Mert ez így tág fogalom. És még volt benne több másféle hiba is, de nem bétázásra kértek fel, úgyhogy abba is hagyom. Az ilyesmi vett el az élményből – számomra – legtöbbet. Lehet, szőrszálhasogatás, de ezeket át kellene nézni.

Összességében mennyire tetszett a történet? 10/5,5
Nem tudom, hogy azért van-e jelen állapotában a mű, mert valóban ilyennek szántad, vagy mert annyira elszabadultak nálad az események, a szereplők… Sosem olvastam erről a párosról, és most se kerültek hozzám közelebb, amit sajnálok. Ha róluk van szó, arra asszociálok, amire egy drarry esetében általában: csatározós, beszólogatós, feszült és túlfűtött jelenetekre, ahol a családok ledöbbenek a két férfi érzésein vagy egymáshoz viszonyulásán. Talán ennyi idős korukra valóban belefáradtak ebbe, hiszen már nem forrófejű kamaszok, sem pedig húszas éveikben lévő fiatalok, akik azt hiszik, övék a világ… De nem is hiszem, hogy egyszerűen félretolják azokat az eseményeket, amik felnőtté formálták őket jóformán gyerekként. Ronnak nagyon sokszor okozott fájdalmat Malfoy, és azt nem lehetne elrendezni egy „Azóta megnőttünk, oda se neki! Inkább csókolj meg.” akármivel. Egy szép világban igen, de az övékében nem. Egyáltalán nem erre számítottam annak ellenére se, hogy ki volt téve a figyelmeztetés, miszerint fluff. Gondoltam, a végén majd csók és egyéb jelenetek alkalmával kapok belőle, ehelyett szétfolyt az egész. Sokkal pikánsabb és felnőttesebb sztorit vártam, de ez inkább azért lehet, mert sose olvastam róluk semmit, és nekem ők nem ilyenek se külön, se együtt.
Akárhogy is, van olyan „bűntársam”, akit kifejezetten azokkal vettél le a lábáról, amikkel velem majdnem becsukattad a sztorit, úgyhogy azért ne keseredj el nagyon. Megosztó, ami azért nem rossz.

Ira, a haragos

Elveszett valóság

Szervusz, kedves Szerző!
Az első történet, ami megérkezett hozzánk, a tiéd volt. Izgatottan nyitottam meg, és aztán alaposan megrágtam minden szavát az utolsóig. Nem egy könnyed téma, nem egy könnyed zenei aláfestés – először külön hallgattam a választott darabot, majd olvastam, másodjára viszont egyszerre szólt halkan a darab és közben olvastam, és teljesen más élményt nyújtott, bár első olvasatra is rendkívüli benyomást tett. Hatásos, letargikus… Pont olyan novemberi sztori, ami rányomja a bélyegét az olvasó kedvére, és jó ideig nem lehet levakarni. Nem ereszti.
Tipikusan az a fanfiction, ami – nekem – egyáltalán nem illene semmiféle kanyarral se a valódi történetbe, viszont annál inkább befészkel a gondolataimba, és egy igen erős alternatívaként ott marad azok között az írások között, amelyek a karakterhűség miatt igenis jelentős darabjai a fandomnak.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/10
Minden tökéletesen megfelelt. Ha csak említés szintjén is, de minden Weasley megjelent a történetben, ugyanakkor teljes értékű és fontos elemei voltak az adott eseményeknek. Az Autumn jelző tökéletesen illett minden sorra. A környezet, a szereplők viselkedése teljesen visszaadták a komoly komorságot, megkockáztatom, hogy thrilleres lett.
A kulcsok hangsúlyosak voltak, és nagyon tetszett, hogy nem volt a képembe tolva, hanem magukkal sodortak és el se eresztettek a végéig. Jó megoldás volt, hogy több rémképzet kapcsán más-más megvilágításba a került az – ugyan felbontott – esküvő.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/10
Mindenki. És ezen nincs is mit ragoznom.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/9
Nincs hiányérzetem. Minden a helyére került. Alaposan, jól megfontoltan volt kidolgozva az ötlet, mindent értettem – akkor is tiszta lett volna a kép, ha nincs dőlt betűvel jelölve a megfelelő részlet. Világos volt, mi taszította egymás karjaiba a két férfit, a család egyfajta viszolygása is érthető, valamint Ginny… teljes részvétet érzek vele kapcsolatban. Megsajnáltam.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/9 Nincs kivetni valóm. Igényes, már-már tökéletes kivitel. A fogalmazás által életre keltek a karakterek, nem voltak szárazak a párbeszédek, követhető volt, ki szól a másikhoz. Egyértelmű, melyik rész a valóság, melyik a Ginny elméjében lejátszódó fájdalmas élőkép…

Összességében mennyire tetszett a történet?10/10
Nem zavart a slash, és ezt mindenképp ki kell emelnem. Még mindig nagy hatással van rám Ginny sorsa – pedig alapjáraton nem szeretem, most mégis megingatott bennem valamit. Ő már tényleg nem az az életvidám „fruska”, aki izgága, belevaló és megnyerő… Tényleg eltört, elveszett. És megértem, hogy Harryék rásegítettek a továbblépésre.

Köszönöm az élményt!

Ira, a haragos

Egy őrült lélek máglyákat keres

Szia!

Bűntársaimmal eléggé húzogattunk a szánkat az incest miatt. Nem véletlenül váltott ki viszolygást a téma, ugyanis a Weasleyk esetében alig a falig képzelhető el. Ha van összetartó, példás és kedves család, akkor ők azok. Ám miért ne lehetnének ugyanolyan titkolnivaló gondolataik, képzeteik vagy vágyaik, mint másoknak?

Kétségem se volt afelől, hogy vagy nagyon jó lesz a fic, vagy olyan rossz, hogy nyüszítve vonszolom végig magam a sorokon…
Sosem olvastam incest sztorit, de ennek hatására sem fogom ilyesmire adni a fejem, már most megmondom.
Viszont.
Ezt vagy szeretjük, vagy utáljuk, nem lehet hímmel-hámmal szeretni vagy utálni, kicsit igen, kicsit nem is… Ez olyan téma, amiben azonnal állást lehet foglalni.
Nos, én se tartózkodom, de amolyan semmilyen megoldást találtam: én egyedül ezt az incest témájú történetet fogom szeretni. Másikat nem. Mert nem is fogok elolvasni egyet sem.

A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beleépítve a kulcsok? 10/10
Nincs mit mondanom, ezt így kell csinálni.

Karakterhűek voltak-e szereplők?10/9,5
Innen lecsípek valamennyit. Elhiszem, hogy Charlie gyásza olyan mértékű, hogy már elvakítja őt, de… Ez a Fred ügy nyitott maradt, és nagyon piszkál. Miért pont ő? Annyi testvér közül… És ha jól értettem, ezután Teddy lesz az „áldozat”…. Érdekes, de ezt sem értem. Persze azontúl, hogy van bennük némi hasonlóság, de… Rendben, Teddy valahol meg nem értett egyén, ahogy Charlie is, de Fred mindig a társaság közepe volt, tehát rá ez nem érvényes.

Mindenki más anélkül volt jellemezve, hogy bármit meséltél volna róluk. Végre nem definiált karakterek kaptak helyet, hanem félszavakból összerakott jellemek. Nem tudom, hogy csináltad ezt, de… Ez az, ami akkor sem fog beleivódni senkibe, ha tanulja. Ez már elemi. Kevesen tudnak néhány szókapcsolattal hatni, de te köztük vagy. Most nagyon kíváncsi lettem.

Ugyanakkor Fred emlékének birtoklása elég barátságtalanná tette számomra Charlie-t. Miért érzi úgy, hogy neki több joga van gyászolni, mint George-nak? A többieknek nem fájhat? Csakis neki? De mivel elég elvetemült, talán rendben van.

Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak?10/10
Nem volt eseménydús, nem kapkodtam a fejem. Lényegében… Emlékekből kaptam meglepően sok feszültséget és sok olyan érzést, amikhez nem is tudom hogy húszévesen elég érett vagyok-e… Tapasztalt-e? Mindazonáltal a megdöbbenésen túl mégsincs hiányérzetem, talán egyedül Fredet nem tudom hová tenni, de… Talán nem is kell magyarázat. Ha meg tudnám magyarázni, miért van szükségem a páromra, az már nem lenne szerelem. Viszont Charlie és Fred helyzetét nagyban behatárolja, hogy testvérek… És ez akkor is beteges mivoltot kölcsönöz neki, akármilyen köntösbe van bújtatva.
Ettől még max pont, de… Egyszer jó lenne majd váltani pár e-mailt, ha felfedik a kilétetek.

Megfelelő volt helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet?10/10
Teljesen levettél a lábamról minden mondattal. Minden félmondattal. Talán ez nyert meg annyira, hogy be tudtam fogadni a témát, máskülönben szerintem kiborult volna a bilim… Khm.

Összességében mennyire tetszett a történet? 10/10
Hajaj. Ira is gyarló: pont a két legborongósabb, legőrültebb, leg lélekmarcangolóbb sztorit jutalmaztam kilencekkel meg tízekkel. De akkor is. A leglélekölőbb fájdalmakat lehet úgy elénk tárni, hogy belesajduljunk, és ez most is kiderült. Jöhetett itt mese habbal, kósza slash-szálak és öngyilkosság: a szerelem az egyetlen, ami eléggé megőrjíti az embereket ahhoz, hogy maradandót alkossunk. Ehhez kétség sem fér.
Végre gazdagabb lettem, köszönöm Neked.

Ira, a haragos