A tovább mögött megtalálhatóak a Bujaságtól kapott pontok.
Amitől vörös lett a Weasleyk haja
Kedves Író!
Kedves kis történetet írtál nekünk, igaz, a hosszúsága igencsak megrémített az elején.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10
Nekem ezzel nem akadt problémám.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/10
Ezzel is elégedett voltam, szerintem jól megfogtad és hoztad őket, nem maradt hiányérzetem velük kapcsolatban.
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/7
Igen és nem. Kidolgozott volt, de valahogy mégis maradt hiányérzetem, sok olyan jelenet volt, ami simán elhagyható lett volna, kissé vontatottá tették az egész történetet, és ezáltal rontottak a mű élvezhetőségén. Nagyon erős volt az indítás, de fokozatosan érezhető volt, hogyan veszíted el a lelkesedésed, vagy nem is tudom, mi volt a gond, de hagytad, hogy ellaposodjon az egész. Nagy kár érte.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/7
Akadtak kisebb-nagyobb hibák, igazán súlyossal nem találkoztam, inkább csak a megfogalmazás volt itt-ott zavaró. Volt, hogy meg is kellett állnom újra elolvasni egy-egy mondatod, ez pedig már esélyt is adott, hogy kizökkentve érezve magam gyorsan elvégezzek itthon ezt-azt.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/8
Nagyon hullámoztak az érzéseim olvasás közben. Voltak pillanatok, amikor elengedtél, egyszerűen elkalandoztak a gondolataim, hogy aztán hosszú oldalakon át újra teljes figyelemmel forduljak vissza a történethez és totálisan elvesszek benne. Azt hiszem, elmondhatom, hogy pontosan tudom, ki is vagy, olvastam is nem egy művedet, és bizony vannak ettől sokkal jobban sikerültek. Félre ne érts, nem lett rossz ez a történet! Pusztán csak át kell majd olvasnod még egyszer, kiszedni belőle a töltelék jeleneteket, és akkor igazán lebilincselővé válik majd, olyan történetté, amit már megszoktam és szeretek Tőled!
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
Csendes éj
Kedves Író!
Bevallom, féltem ettől a történettől, az elején azt gondoltam, hogy sad end lesz, de örülök hogy végül nem tépáztad meg annyira a lelkem, mint eleinte gondoltam, hogy fogod.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10
Minden kulcs a helyén volt, megfelelő hangsúlyt kaptak.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/10
Szépen hoztad a Weasleyket, teljesen könyvhűek voltak, ügyes munka.
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/7
Szépen fogalmazol, gördülékenyen írsz, csak sajnos a témaválasztásod nem volt a számomra túl szerencsés. Imádom a fluffot, ezzel a részével nem is volt bajom, de valahogy mégsem kötött le teljesen a történeted. Logikusan építetted fel az egész történetet, talán túlságosan is, épp ezért nagyon kiszámítható volt minden történés, igaz, elvarratlan szálat nem hagytál magad után.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/8
Voltak számomra furcsa szóhasználataid, mint például a bepárásodott szem, de összességében élvezetes a stílusod, kiforrott, könnyed. Összeszedetten írsz, megfelelő volt a történet tagolása, nem voltak vészes elírások, hibák a szövegben.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/7
Sok újat nem tudok mondani, fentebb kifejtettem, hogy mi volt az, ami tetszett, mi az, ami kevésbé. Mindazonáltal annyit még hozzátennék, hogy boldog lennék, ha ilyen gördülékenyen tudnék írni, ha ilyen „élő” párbeszédeket tudnék alkotni, mert sehol sem voltak vontatottak. Alapjáraton ez egy remek történet, sajnálom, hogy mégsem került túl közel a szívemhez.
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
Tánc a Weasleykkel
Kedves Író!
Leleplezem magam annyiban, hogy bizony a Fred/George történet mellett ez volt a másik a beérkezett leírások alapján, amit rettenetesen vártam. Nem csalódtam, sőt rájöttem, mennyire hiányzott már az életemből ez a páros, mennyire bírom még mindig őket együtt, és mennyire nem olvastam magyarul még róluk ilyen szépen megírt történetet, amiben a karakterek is szinte tökéletesek.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10
Az idézet volt a leginkább hangsúlyos a számomra, az annyira szépen visszaköszönt, teljesen megérintett és megolvasztotta a szívem. Szépen megfelel a csapatnak és a zene kulcsnak is a történet, olvasás közben a zene kellemesen elringatott, a történet és a zene eggyé vált, tökéletes volt a disszonanciájuk.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/10
Maximálisan. Nagyon szerettem Ronodat, elégedett voltam azzal a jellembeli változással, amin keresztülment. Közel a negyvenhez benőtt a feje lágya, érett férfi lett belőle, de mindezek mellett azért fel-felvillant az a tökfejű Ron Weasley, akit az eredeti könyvekből megismerhettünk. Nagyon szépen árnyaltad őt is, ahogy Dracót is, a kenyérre kentél velük.
Aminek nagyon örültem, hogy Te tényleg sok Weasleyt felvonultattál nekünk. Annak ellenére, hogy erősen mellékszereplők maradtak, mégis elégedett voltam, mert szépen megfogtad őket. A kedvencem természetesen Charlie volt, aki iszonyatosan imádok, elárulom, ő a kedvenc Weasleym, szóval külön piros pont jár érte.
„Még beszélgettek volna, de Charlie háta mögött már ott állt George.
- Tudom, hogy bírod a sárkányokat, de nekünk is hagyj belőle egy kicsit, mielőtt a lovagja megmenti.”
Úúúúúúúú, írj nekem (jó, mindannyiunknak) egyszer egy ilyen ficet! *könyörögve néz* Charlie/Draco, woah, akarom!
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/9
Érdekes érzések kavarognak bennem, mert egyrészt imádtam, hogy olyan lassan kerültek egymáshoz egyre közelebb, de valahogy hiányérzetem is vanmaradt, mert mégsem sikerült tökéletesen megmutatnod nekünk a múló időt. Tudom, tudom, szőrszálhasogató vagyok, hiszen ott van minden sorod között, szépen, érzékletesen, hogy telik az idő, röppenek a hónapok, évek, de… erm, nehéz megmagyarázni, miért is van bennem mégis hiányérzet ezzel kapcsolatban, ezen még agyalok, és ígérem, majd még kapsz egy kiegészítést ehhez a ponthoz, de azt most megmondom, a fenti pontszámot az már nem fogja befolyásolni, ez a végleges pontozásom.
Viszont azzal a meghívóval újfent csak levettél a lábamról. Annyira érzékletesen szemléltetted, hogyan is nézett ki, mit, kiket is ábrázolt, hogy éreztem a kezembe simulni a pergament, és láttam megelevenedni rajta a párocskát. Aztán meg Ron levele azzal az egy mondattal, na, attól teljességgel kész voltam. *-* Egyébként most jöttem rá, mennyire is a szívembe zártam ezt a két férfit ebből a történetből. Örültem, hogy Draco szemén át láthattuk az eseményeket, és örültem, hogy nem lett piruló kislány belőle, az érzelmei ellenére férfi maradt, ahogy persze Ron is. Bravo!
Viszont az esküvőn akadt pár dolog, ami összezavart. Először is az, hogy Draco és george külön bemutatkozott egymásnak, ez valahogy furcsa volt, mert oké, hogy eltelt húsz év, de mégiscsak egy iskolába jártak, meg a Malfoy-Weasley család ellenségeskedése nyilvánvaló volt, biztos, hogy tudták, ki is a másik. Aztán meg Rose reakciója így első olvasásra kicst érdekes volt, bár az a része tetszett, hogy Draco jóképű, majd lecsapja az apja kezéről. Maga az esküvői ceremónia ismét tetszett. „Mókahármas”, lol, ez aranyos. :D
Viszont a Bill-Draco párbeszéden megint vonogattam picit a szemöldököm, mert számomra olyan furcsa volt, hogy Draco lemisterweasleyzi Billt. Ez olyan bohókás volt, és nem hiszem, hogy annak szántad, és kérlek, ne haragudj, amiért ezt mondom.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/10
Hogy én mennyire szeretem az ilyen és ehhez hasonló mondataidat: „Viszont volt egy ember, aki még ennyi idő után is jéghideg bűntudat okozta rándulást váltott ki belőle, akkor is, ha csak meghallotta a nevét valahol.” *-* Rengeteg ehhez hasonlót ki tudnék emelni, de nem untatlak velük, de mindenképp jár a dicséret. Nagyon bájos a stílusod, nem erőltettek, nem túl cicomásak ezek a mondatok, tökéletesen illeszkednek az „egyszerűbbek” közé.
Igen, azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom el, hogy a stílusod nagyon kedves, teljességgel magával ragadott, nem volt semmi, ami kizökkentett volna az olvasás során. Inkább csak fogalmazásbeli problémák akasztottak meg egy-egy pillanatra, de ezek nem voltak túl vészesek, mutatok egyet: „…kedves gesztusnak érezte, hogy a válás után is a főasztalnál kaptak helyet egy ilyen eseményen. Mégiscsak több mint egy évtizedig volt a fiuk felesége.” Itt ugye Teddy és Victorie esküvőjén vagyunk, és a Rontól elvált Hermionéról beszélünk. Egy pillanatra megakadtam ezen a fiuk felesége jelzőn, mert tudom, hogy mit szerettél volna kifejezni, mondani, de ide most mégiscsak valami más kellett volna. Apróság, persze, de elég ahhoz, hogy az olvasód egy pillanatra megakadjon.
Egyébként első olvasás után még egyszer elolvastam a történeted, mert első alkalommal annyira magával ragadott, hogy nem tűntek fel a helyesírási hibák. persze másodikra is ez történt, szóval úgy döntöttem, amit nem láttam, az nincs is ott. :D
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/10
A végére azért csak sikerült könnyeket csalnod a szemembe. Arthurnál kezdtek gyűlni a könnyeim, aztán utána megállíthatatlanul törtek a felszínre. Nem tagadom, talán a fentiekből már érzed, hogy szeretem ezt a történetet, de most akkor megerősítelek benne. Megtaláltam benne mindent, amit szeretek; voltak mély érzelmek, lassan beérő szerelem, kellemesen megírt leíró részek, pörgős, élvezetes párbeszédek, szépen árnyalt, egymástól rendkívül jól elkülönülő karakterek, megható pillanatok, mosolygásra késztető események, mondatok, slash és fluffy, fluffy egy csipetnyi kis angsttal. Szerettem minden sorát, minden betűjét, köszönöm, hogy szántál időt a megírására. Biztos, hogy vannak hibái azokon kívül is, amiket kiemeltem, de számomra így volt tökéletes, kerek egész, úgyhogy nem tudok többet mondani, csak annyit: szeretem.
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
Farkas és bárány
Kedves Író!
A leírásért és a címért külön szeretnélek megdicsérni, mert a cím tökéletesen illett a műhöz, a leírás pedig figyelemfelkeltő lett, csak kevesen tudnak ilyen nagyszerű tartalmat írni a történetükhöz.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10
Maximálisan elégedett voltam a kulcsok felhasználásával, nincs mibe belekötnöm.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/8
Mivel a next gent helyezted a történeted középpontjába, így egy kicsit nehezebb dolgunk akad ennél a szempontnál. Ginnyt és Harryt nem szeretem együtt, de itt most aranyosak voltak, persze azért örültem, hogy nem túl nagy hangsúlyt fektettél rájuk. A fiatalokon jól érezhető volt a szüleik egy-egy jellemvonása, szerencsére nem lettek az átnevezett másuk, ami szintén jó pont. A problémám igazából az, hogy Lilyt valahogy nem sikerült a szívembe zárnom, sok helyen idegesített, és ez egyedül csak az én hibám, nem a Tiéd!
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/10
Igen, látszik, hogy szántál rá időt, foglalkoztál a történettel, törekedtél az igényességre, a cselekmény logikus felépítésre. Itt nem maradt bennem hiányérzet.Kimondottan örültem és szerettem azokat a leíró részeket, ahol Lily érzelmeit, gondolatait boncolgattad, tökéletes, szépen megírt momentumok voltak ezek. Örültem, hogy ezzel adtál egy mélységet az egész történetnek, és a vége kimondottan meghatott.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/8
Akadtak zavaró elírások itt-ott, nem voltak túl zavaróak, de azért feltűntek. A stílusod viszont nagyon kiforrott, gördülékenyen írsz, jó volt olvasni a történeted.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/9
Nagyon hullámzó volt a számomra a történeted, voltak részek, amikben tökéletesen belefeledkeztem, de szép számmal akadtak olyanok is, amik elengedtek. Lehet, hogy csak én nem vagyok most befogadó hangulatban, mert egyébként gyönyörűen, gördülékenyen írsz. Most így jobban belegondolva úgy érzem, hogy tényleg csak Lily miatt maradt bennem csak ez a rossz szájíz. Teddy szerettem, a történet alapja és kivitelezése tökéletes volt, szóval mindent egybevetve csak gratulálni és megköszönni tudom a munkádat.
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
Sorsforduló(k)
Kedves Író!
Nagyon szeretnélek megdicsérni, amiért ennyi Weasleyt felvonultattál nekünk, nagyon örültem ennek. Nálad aztán szép számmal jelen voltak, nincs is okom panaszra ezzel kapcsolatban.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/8
A kihívás és a csapatkulcs tökéletesen jelen volt, viszont a zene hangulata nekem nem jött át.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/7
Végül is igen, de én azt várom a fanficektől, hogy kapjak valami újat, valami mást a szereplőkből, mint amiket a könyvekből megtudtunk róluk. Nálad viszont azt éreztem, hogy görcsösen próbálsz könyvhű karaktereket hozni, ami persze nem baj és ügyesen is sikerült, de merj beléjük vinni egy kis pluszt, valami mást, mert ettől érzi úgy az olvasód, hogy volt értelme elolvasni a történeted, mert maradandót, egy kis pluszt kapott Tőled.
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/5
Igazából az egyik gondom az, hogy picit száraz volt a stílusod, túl kevés volt a leíró rész, és a párbeszédek is kapkodósra sikeredtek. Örültem Arthur időutazós élményének, de úgy érzem, nem használtad ki kellőképpen ezt a lehetőséget. A történeted kliséktől mentes volt, aminek örültem, elvarratlan szál nem maradt, de hiányérzetem így is maradt. Túl kevés időt szántál egy-egy szereplődre, bár könnyen lehet, hogy a picit száraz stílusod miatt érzem így.
Egyébként voltak ötletes, kedves momentumok a történetben, amiken elmosolyodtam vagy épp felsóhajtottam, hogy ez milyen édes momentum volt.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/5
Helyesírásilag még csak-csak, de a megfogalmazás végig akadozott, sok helyen zavaros volt. Mutatok párat a teljesség igénye nélkül ezek közül a mondataid közül:
„A legjobb egy olyan állás lenne, ami a muglikkal van kapcsolatos.”
„Különben is” – gondoltam – „hogy a manóba kerülök ide?” És ki ez a sok idegen? Nekem most a Roxfortban kellene lennem!”
„Bár nem voltam benne biztos – sőt, reménykedtem -, hogy jó az elméletem, de ha mégis, akkor kell valami mentőötlet.”
„Ahogy kinyitottam a szemem, de hirtelen túl sok volt a fény, így inkább gyorsan ismét lehunytam.”
A stílusod tulajdonképpen nem rossz, érződik, hogy tudsz írni, de valahogy ezt a történetet mégis csiszolgatni kellene. Úgy érzem, hogy a romionés rész áll hozzád a legközelebb, ott éreztem, hogy a kezedre állnak a szereplők, a többi rész kevésbé volt élvezhető, könnyű volt olvasás közben elvonni a figyelmem.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/5
Az alapötlet, hogy a különböző Weasley családtagok születésnapjait mutatod be tetszett. Jó ötlet volt, csak jobb lett volna, ha több időt szánsz egy-egy szereplődre, mert például Arthur részlete nagyon kis kapkodós lett, pedig ezt az időutazós dolgot remekül ki lehetett volna használni, sok lehetőség rejlik benne. George rész aranyos volt, bár a megfogalmazás itt is döcögős volt, aztán a Romionéval megnyertél magadnak, hogy aztán megint elengedj. Mindenképp olvasd majd még át ezt a történeted, javítgasd az értelmetlen mondatokat, bővítgesd egy kicsit a részleteket, és a lezárást is írd át picit, és akkor egy nagyszerű történet lesz majd a kezedben.
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
A Weasley Varázsvicc Vállalat első, hivatalos megbízása
Kedves Író!
Az alap iszonyatosan jó volt, sikerült új ötleteket belevinned, túlléptél a kliséken.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10
Minden a helyén volt.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/7
Az ikrek és Ron igen, Charlie is közelít ahhoz, amilyennek szeretem. Amit hiányoltam, az a mélyebb karakterábrázolás, te is csak a felületet kapargattad, pedig ilyen hosszúságú történet mellett picit ezzel is kellett/lehetett volna foglalkozni.
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/7
Itt-ott kapkodósnak, máshol viszont lassúnak éreztem a cselekmény áradását. Sok helyen lankadt a figyelmem, máshol viszont jól szórakoztam. Az Arthurnak öltözött Draco és a Merlin jelmezbe bújt Blaise kettősért hatalmas piros pont, és nekem Harry jelmeze is nagyon tetszett.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/7
Bőven lenne mit javítgatni még a szövegben, mindenképpen olvasd még át, bétáztasd, mert már a leírásban is akad hiba. Ezeken felül voltak még furcsa mondataid is, amiknél meg kellett állnom egy pillanatra, a megfogalmazás nem volt mindenhol tökéletes, viszont összességében kellemes a stílusod.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/9
Aranyos, könnyed kis történet volt, meglepően üdítő alappal. Viszont nem mindenhol éreztem azt, hogy tökéletesen illeszkednek egymáshoz az egymást követő jelenetek, sok helyen elkapkodtad egy adott esemény lezárását, hogy máris behozhass egy újat. Póttörténethez képest meglepően jól teljesítettél, örülök, hogy ennyire beleadtad szíved-lelked, ez maximálisan érződik rajta, és azzal is tisztában vagyok, hogy valószínűleg az időhiány miatt lett egy kicsit kapkodós az egész cselekmény. Majd átolvasod, kibővítgeted, összefésülöd a jeleneteket, és akkor tökéletes történet lesz.
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
Egy őrült lélek máglyákat keres
Kedves Író!
Erős előítéleteim voltak, mert hát az incest nem épp az esetem, annak ellenére sem, hogy a slash viszont a mindenem, márpedig ez az volt. Az előítéletem azonban már az első oldal elolvasva kalapot emelt, fogta a kabátját és messzire távozott. Szóról szóra vettél meg, totálisan megnyertél magadnak. örülök, hogy most nem élőszóban kell beszélnem, mert képtelen lennék, totálisan elakadt a szavam, nem jönne kis hang a torkomon, maximum csak az elfojtott zokogásé. Pár sort írni viszont talán még képes leszek Neked.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10
Igen, megfelelt, tökéletes felhasználását láthattuk a kulcsoknak.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/10
Itt túl kevésnek érzem a maximálisan adható pontszámot, mert végre Nálad megjelent az a mélység, amit mindig nagyon szeretek, ha egy Író megmutat a karaktereinél. Charlie-t alapból imádom, a Te Charlie-d pedig egyszerűen lenyűgözött. Annyira sajnálom őt, fájdalmas volt, ahogy szemléltetted, hogyan süllyed egyre mélyebbre a mocsok és az önmarcangolás mocsarába, számomra ez nagyon megrendítő volt. Nem hiányzott ezúttal, hogy csak pár Weasleyről olvashattam, egyszerűen elég volt, amennyit Charlie-ból és az ő szemén át a többiekből kaptunk.
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/10
A maximum pontnál is többet érdemelnél. Nem hagytál elvarratlan szálat, nem maradt bennem űr a történet után, maximum csak némi fájdalom, pár telesírt zsebkendő, egy kissé összetört szív, de ezek járulékos veszteségek, nem hibaként rovom fel Neked, sőt! :D
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/10
Elsodort, maga alá temetett a stílusod, elringatott és felkavart. Egyszerűen tökéletes volt minden sora, minden betűje, bár sokszor alig láttam őket a könnyeimtől.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/10
Tetszett, nem is kicsit! Szerettem volna pár mondatot kiemelni, megmutatni, milyen nagyszerűen írsz, aztán rájöttem, hogy alig van olyan mondatod, ami ne nyűgözött volna le, szóval felesleges idemásolni az egész történeted. Ha jól tippelek, hogy ki vagy, akkor azt kell mondjam, hogy bár azt gondoltam, már nincs hova fejlődnöd, mégis sikerült. Rég olvastam Tőled, egyszer még írtál is nekem egy rövidke történetet (persze csak, ha nem tévedek), és jó volt újra olvasni tőled, köszönöm!
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria, a tökéletesen elégedett
Ginny ajándéka
Kedves Író!
Kicsit úgy érzem, hogy csúnyán kifutottál az időből, nagyon összeszedetlen lett a történeted, pedig nem lett volna ez rossz, ha több időt szánsz rá, és alaposabban kidolgozod.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/8
Bőven maradt hiányérzetem, a zenét tekintve mindenképpen.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/6
Voltak pillanatok, amikor ügyesen megfogtad őket, de szinte azonnal kicsúsztak a kezeid közül. Nem adtál mélységet a karaktereidnek, csak a felszínt kapargattad, pedig érzem Benned, hogy képes lennél mélységgel megtölteni őket. Merj bátor lenni, áss mélyre, az olvasódnak sosem lesz elég, ha csak a külső tulajdonságaival lesz tisztában a szereplőiddel kapcsolatban. Ne csak a nevük alapján tudjuk, hogy most épp ki beszél, érződjön a stílusán is.
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/5
Sajnálom, de nem. Az a kevés cselekmény is, ami volt, nem volt igazán átgondolt, szépen felépített, kicsit olyan kapkodósnak éreztem az egész történetet. Valahogy nem sikerült tökéletesen összesimítanod Molly és Ginny történetét, ráadásul Molly és Arthur része vontatott lett picit.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/8
Ezzel nem akadtak túl nagy problémáim, de tény, hogy egy alaposabb bétázás ráfér még az egész történetre, mert nemcsak elírások, vesszőhibák maradtak benne.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/6
Nagyon kiforratlan a stílusod, bár az is igaz, hogy sok helyen élveztem az olvasást, volt, ahol nagyon szépen elkaptál egy-egy jelenetet. Kicsit keveselltem a leíró részeket, viszont a párbeszédeidet túlnyomó részt szerettem.
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
Örökké együtt
Kedves Író!
A Te történeted az első, amit elolvastam, az előzetesen beérkezett leírások alapján ez volt az egyik, amit iszonyatosan vártam, épp ezért vetettem rá erre magam, bár erős harc dúlt bennem, hogy egy másikat részesítsek előnyben. :D Elsőnek lenni pedig minden kihíváson nagyon nehéz, tudom jól, de valakinek annak kell lenni, nem igaz? A megadott szempontok szerint haladok tovább, kezdem is.
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10
Itt maximálisan elégedett voltam. A zenekulcs szépen visszaköszönt, olvasás közben hallgattam, hatott rám, a hangulata szépen érezhető volt a fic során, ahogy az idézet kulcsod is. A csapat témájának is megfelelt a történet, meglehetősen borongós, szomorú lett. Ezt a pontot így nem is ragoznám tovább, bár tudom, a dicséretből sosem elég, nem is szoktam fukarkodni vele, de azért nézzük, mi volt az, amiben hiányérzetem volt picit.
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/8
A mellékszereplők igen, mindenképp azok voltak, bár elég keveset mutattál belőlük. Láttuk, Ron mennyire torkos, Molly milyen gondoskodó, viszont épp emiatt érzem a jellemével ellentmondásnak azt, hogy a végén azt írod, öngyilkos akart lenni, és erre eggyel lentebb majd még muszáj lesz kitérnem. Itt most még annyit fűznék hozzá, hogy Molly nem hagyta volna magára a családját csak azért, mert a két fia nélkül nem tud élni. Ott volt még a férje, a többi gyermeke, nem és nem tudom elképzelni róla, hogy öngyilkosságot kövessen el, ez nem Ő. persze mindig azt mondom, hogy különbözőek vagyunk, másképp látjuk a karaktereket, akik változhatnak az idők során, így elfogadom, hogy számodra ez belefér a jellemébe.
Épp ezért is elfogadom, hogy szerinted Fred azt kérné George-tól, hogy dobja el érte az életét, de hozzáteszem, szerintem ez nem így történne, hanem éppen ellenkezőleg. Fredből csak azt tudom kinézni, hogy arra buzdítja a testvérét, hogy igenis lépjen tovább, vigye a közös vállalkozásukat, járassa a csúcsra, élje az életét, legyen boldog és majd egyszer, ha eljön az idő, akkor újra találkoznak. Számomra meghatóbb és valóságosabb lett volna, ha a történeted erről szól, ha elhozod a feloldozást George-nak. Együtt töltötték volna Halloween éjszakáját, megbeszéltek volna mindent, és George hajnalban végre visszatalált volna önmagához, és olyan életet élt volna, ami Fredet odaát boldoggá teszi.
De mondom, ez csak az én nézőpontom, és ezért is szeretek továbbírásokat olvasni, mert így legalább láthatok más nézőpontokat. Igazán csak az volt itt a bajom a fent említetteken kívül, hogy keveset kaptunk a szereplőkből, épp csak egy-egy momentumot, tényszerű dolgokat.
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/5
Itt nehéz dolgom van, de szerencsére a többi szempontnál már azért kifejtettem, hogy hol, mivel is volt gondom. Itt is csak főként azt tudom mondani, hogy sok helyen kimaradtak történések, nem mindenhol követte egyik mondatod a másikat, és ez bizony elég zavaró volt. Valamint a sok-sok rövid tőmondat volt az, ami keserű szájízt hagyott bennem. Persze nem kell agyoncicomázni a mondatokat különböző fellengzős jelzőkkel, pláne, ha figyelembe veszem, hogy ez egy E/1-ben, ráadásul egy fiú/férfi szemszögéből írt történet, de mégis, sok helyen túl nyers, tényszerű volt a megfogalmazás.
Úgy érzem, hogy kicsit összecsaptad, annyira szépen ki lehetett volna még fejteni az egész történetet. George belső érzelmi viharát bővebben is kibonthattad volna, nekem kicsit túl gyors volt, hogy ilyen könnyen adta meg magát, túl gyorsan döntötte el, hogy eldobja az életét. Persze, tudom, fájt neki, hogy elvesztette Fredet, nem találta a helyét, de ez így kevés, mert nem érzem megalapozottnak, hogy Fred miért is kért tőle ilyet? Mint fentebb kifejtettem, szerintem ez nem túl karakterhű megoldás Fredhez, nem győztél meg, pedig olvastam már hasonló történetet Fredékről, ahol George szintén ugyanezen okból lett öngyilkos, és azon bizony zokogtam, ott el tudtam hinni, hogy nem volt más megoldás a számára. Igen, most rájöttem, mi is hiányzott számomra mindvégig olvasás közben: a mély érzelmek. Csak a felületet kapargattad, picit mélyebbre is áshattál volna.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/5
Tudod, amikor már egy történet fejlécében akadnak helyesírás hibák (ajánlattal ál ellő, Haloween), akkor már félve olvas az ember tovább. Ez azért is baj, mert már el is ülteted az olvasód fejében, hogy ezzel a történettel helyesírásilag nem lesz minden rendben, tehát egyből mínusszal indítasz, és sajnos a rossz előérzetem beigazolódott, maradtak bőven hibák, elírások a történetben.
Ezek mellett pedig számomra zavaró volt az igeidők keverése, ami szintén már a történet legelején szembetűnő volt. „De a harc áldozatokat is követel. A Weasley család sok szomorú pillanatot elszenvedett ebben az időszakban.” Az első mondat jelen idejű, aztán váltasz múlt időre. A történet során ez párszor még előfordult.
A stílusod egyébként egyáltalán nem rossz, igaz, sokkal élvezhetőbb lett volna az egész történet a prológus és az epilógus nélkül, mert ezek nagyon szárazra, nyersre, tényszerűre sikeredtek. Ezeken túl pedig sok helyen éreztem azt, hogy valami kimaradt, mintha siettél volna. Például itt is: „A család tagja lesz ugyan, de nem töltheti be az űrt, amit az ikertestvérem hagyott maga után. Egy szemvillanás alatt haza is értünk.” Érzed, látod, hogy mire is gondolok? Nem következik egyik mondat a másikból, nem tudom követni a gondolatmeneted. A szóismétlések is sok helyen jelen voltak, túl rövid volt a történet ahhoz, hogy ne tűnjenek fel. És ami a leginkább zavart az ez a mondatod: „…Molly Weasley többször is öngyilkossági kísérletet hajtott végre, de szerencsére Arthur és a többiek mindig le tudták róla beszélni.” Ezen hosszú percekre sikerült elgondolkoznom, mert hát ha le tudták beszélni, akkor többször nem kísérelte meg, ha pedig többször is megkísérelte, akkor mégsem tudták lebeszélni. Meg eleve, ha már megtette, akkor nem beszélték le róla, ugye.
Viszont az nagyon tetszett, hogy mertél E/1-ben írni, így egy kicsit közelebb hoztad hozzám George-ot, jobban megérintett a fájdalma, könnyebben együtt tudtam érezni vele.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/6
Az alapötlet remek, mint mondtam, vártam ezt a történetet, mert szeretem a mélylélektant, kíváncsi voltam, hogyan írod meg ezt a történetet. Nagy fába vágtad a fejszédet, és bár tudom, sok negatívumot emeltem ki, azért azt kell mondjam, összességében tetszett a történeted. Oké, nem győztél meg maximálisan, de ígérd meg, hogy kicsit kibővíted ezt a történeted, átfésülöd még egyszer, mert látom benne a lehetőséget, látom, hogy megvan Benned a képesség, hogy még jobbá, tökéletesebbé tedd. Ne engedd el ezt a George-ot, mert jól hozod őt, csak próbáld meg kicsit „élőbbé” varázsolni őt azzal, hogy a gondolatait kibővíted, átfogalmazod, lágyabbá teszed, és meglátod, ez egy olyan történet lesz, amire fantasztikus kritikákat fogsz kapni majd.
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
Elveszett valóság
Kedves Író!
Valamelyik történetnél elárultam, hogy Charlie a kedvenc Weasleym, így nagyon örültem, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ő lesz az egyik főszereplőd, viszont így nagy volt az elvárásom, viszont sikeresen megugrottad a mércét, gratulálok!
A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10
Egy kicsit úgy érzem, hogy Harry volt a leghangsúlyosabb szereplőd, ahelyett, hogy bármelyik Weasley lett volna, de tényleg csak egy leheletnyivel volt több jelentősége a többieknél, úgyhogy emiatt nem vonnék le pontot, hiszen azért a Weasleyk szép számmal voltak jelen, Ginny és Charlie is kellő hangsúlyt kapott.
Az esküvő kulcsot szépen felhasználtad, a zenével viszont meggyűlt kicsit a bajom, mert nem épp a kedvencem, és bár próbáltam olvasás közben hallgatni, zavart. Ez persze nem a Te hibád, sokkal inkább az enyém, mivel nem szeretem ezt a dalt, viszont tökéletesen illett Ginny elmebajához. (Engem is már-már az őrület szélére sodort. :D).
Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/10
„Harry nyelt egyet. Egyszerűen… nem érezte jól magát, de meg akart felelni.”
Igen, Harry nálam is ilyen, mindig mindent és mindenkit maga elé helyez, mindenki elvárásának meg akar felelni, nem számít, hogy közben mennyire megy tönkre benne, és ez most is elszomorított.
Azt írtad: „Harry. Olyan sokszor határozta meg az életed a kényszerűség. Tetted, amit kellett, ahelyett, hogy igazán választhattál volna.” És ez tökéletesen így is van, volt. Szeretem, amikor egy történetben ilyen „egyszerű”, de szép igazságokkal találom szemben magam. Harry ezen gyengeségét Charlie határozottsága szépen ellensúlyozta, és épp ezt a harmóniát szeretem a kapcsolatukban, azt, hogy egyelő partnerek, meghallgatják egymást és együtt döntenek. Mindig is szerettem ezt a párost, számtalan lehetőség rejlik bennük, de eddig még nem olvastam ilyen kimenetelű történetet róluk; kellemesen sokkoltál. Ezt majd még lentebb fejtegetni fogom.
Tetszettek a karaktereid, Mollyból és Arthurból csak egy-egy mozzanatot mutattál, de ezek tökéletesen könyvhű pillanatok voltak. Ginny eltorzult, kitalált „emlékeiben” láthattuk Fredet és George-ot, akik szintén karakterhűre sikeredtek. A kedvencem mégis Harry volt, amire most mondhatjuk, hogy az viszont elég gáz, hiszen ez egy Weasley kihívás, de ez megint csak az én vétkem, túlságosan is szeretem, pláne, ha valaki ilyenre írja meg Őt. (Oké, akkor ez a Te hibád is, úgyhogy 1:1.)
Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/10
Igen, igen és ezerszer is igen, nagyon is kidolgozott volt. Sehol sem éreztem rajta sietséget, nem maradt hiányérzetem, nem vonogattam a szemöldököm értetlenül, hogy itt most valami kimaradt, hiányzik. Elképesztően megrendítő volt az egész történet, különösen a vége ütött szíven.
Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/10
Idéznék pár mondatot, ha nem baj.
„- Azt hittem, hogy nem leszel itt – törte meg a csendet Harry, némileg a mellette lévő fának támaszkodva. Kellett az a támasz.”
„Rövid hajában játszadozott egy kicsit a szél, mielőtt továbbállt volna, szája sarkában finom fintorráncok húzódtak.”
„Ez a kölcsönösség, együvé tartozás volt az, amit Harry annyira szeretett a kapcsolatukban.”
Tudnék még jó párat, de ezek a kedvenceim, ezek azok, amelyeknél megálltam és lenyűgözötten ízlelgettem.
„Vörös hajával Harryt egy kissé Csámpásra emlékeztette, mikor a macskának nem tetszett valami, pontosan ugyanígy reagált.” Ezen nagyon jót kuncogtam, tetszik a finom humorod, ami az egész történet során jelen volt, enyhítette azt a borongós hangulatot.
Mind a mű szerkezete, mind a stílusod tökéletes volt, nem tudta semmi elvonni a figyelmem. Szeretem, ha meg tudnak lepni, és a vége bizony ütött. Letaglóztál ezzel a megoldással, és bár ez egy kicsit morbid lesz, de örülök, hogy merted (merték Harryék) meglepni ezt. Ezt a történetet is kétszer olvastam el, másodszorra keresve a hibáit, de nem találtam igazán semmit, amit kiemelhetnék, megteszi majd helyettem más.
Összességében mennyire tetszett a történet? 10/10
Megfogadtam, hogy nagyon kritikus leszek, és nem szórom a maximum pontokat, de egyre inkább úgy tűnik, aki megérdemli, ahhoz nem szabad fukarnak lennem, hiszen ez már a második történet, ami teljesen levett a lábamról.
Nem szeretem Ginnyt, de elérted, hogy sajnáljam, mert azon, amin keresztül ment a kínzások során és az azóta eltelt négy évben, azt senkinek sem kívánom, Ő sem érdemli meg. Meg tudtál győzni, hogy számára megváltás volt az, amit Charlie-ék a végén érte tettek, el tudtam hinni, nem volt más kiút a számára, számukra. Más kérdés, hogyan lesz képes Harry és Charlie ezek után tovább élni, megszűnik-e Harry számára a bűntudat, de tudom, hogy mindig ott lesznek egymásnak, együtt pedig képesek bármire.
Sok sikert kívánok Neked, köszönöm, hogy olvashattam a műved!
Üdvözlettel:
Luxuria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése